A teológia nem szigetelődhet el, hanem be kell kapcsolódni a tudományos világ vérkeringésébe. A lelkészképző intézetnek ott a helye, ahol Erdély tudományegyeteme is működik. Ez volt az a felismerés, amely 120 évvel ezelőtt az erdélyi lelkészképzést Kolozsváron elindította. Az évfordulót egy tudományos szimpóziummal egybekötött rendezvényen ünnepelte a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet 2015. október 14-én. (Az eseményről készült további képfelvételek ezen a linken láthatóak. A felvételeket Szűcs András készítette.)

Az emlékünnepély Kiss Jenő nyitó áhítatával kezdődött. Ézsaiás 33,5-6. verseiben, egy pusztításokat taglaló prófétai leírásban mintegy oázisként szólal meg az ige: az ítélet helyett az Úr Siont bölcsességgel és ismerettel tölti be.

Ezt követően Rezi Elek rektor köszöntötte a megjelent vendégeket, egyházi képviselőket, felsőoktatási intézmények képviselőit, Magyarország főkonzulját, a határon túli testvérintézetek képviselőit, tiszteletbeli meghívottjait, az Intézet alkalmazottjait és hallgatóit.

A délelőtti tudományos ülésszak keretében hat előadás hangzott el. Buzogány Dezső A református panteon című előadásában arról a folyamatról beszélt, amelynek során az erdélyi lelkészképzés elindult Kolozsváron. Előadásában felvázolta az erdélyi református lelkészképzés múltját, és fölmutatta azokat a társadalmi és egyházpolitikai okokat, amelyek Szász Domokos püspöksége idején 1895-ben az Evangélikus-Református Theológiai Fakultás elindításához vezettek. Buzogány Dezső szerint Szász Domokos „belátta, hogy a nagyenyedi elszigeteltségből még a nagyobb arányú fejlesztés sem képes kiemelni a lelkészképzést, ellenben a Tudományegyetem megszervezésével Kolozsvárott olyan befogadó intézmény kínálkozik, amely képes belekapcsolni a lelkészképzést az összmagyar, sőt, az európai tudományos vérkeringésbe.” Ez a döntés „prófétai elképzelésnek” bizonyult.

Kovács Sándor a Kolozsvári unitárius lelkészképzés közel négy és fél évszázados évszázados hagyományáról beszélt. Az előadás felvázolta a 16-19. századi előzményeket, beszélt az Unitárius Papnevelő Intézetről (1896-1915), az Unitárius Teológiai Akadémiáról (1915-1948), majd bemutatta a Protestáns Teológiai Intézet első unitárius tanári karát. A gazdasági világválság és Boros György unitárius püspök nyugdíjazása után az unitárius teológiai oktatást jelentős változáson ment át. Az előadás ennek okait próbálta feltárni.

Benkő Timea a Teológiai Intézet zenei életének a történetét vázolta fel. Rámutatott arra, hogy Európai összefüggésben is kevés az olyan felsőoktatási intézmény amely saját kórussal rendelkezik. A Teológiai Fakultás megalakulása óta rendelkezik kórussal, időszakokként egyszerre több kórussal vagy akár kisebb zenekarral is. Az 1948-as átszervezésig az Intézet énekkara rendszeresen részt vett nyilvános ünnepségeken is. A kommunizmus ideje alatt csak visszafogott formában működhetett, de 1990-ben új lendülettel szerveződhetett újra Kovács László Attila kezdeményezésére, aki 2008-ig annak vezetője volt. Az európai és magyar egyházi kórusművek azóta is a vegyeskar repertoárján szerepelnek. A kórus több saját CD felvételt adott ki, és különböző neves rendezvényeken vesz részt.

Az első három előadást itt Pablo de Sarasate Romanza Andaluza című műve követte Ilyés Hunor elsőéves (hegedű) és Ilyés Zsolt másodéves (zongora) teológiai hallgatók kiváló interpretációjában.

A tudományos szimpózium Sipos Gábor előadásával folytatódott, aki a Teológiai Fakultás fölépítésének és működésének kezdeti körülményeiről értekezett. A történelmi elbeszélést az előadó a korabeli dokumentumokból merített érdekes részletekkel fűszerezte. A meglehetősen rövid idő alatt mindegy másfél millió téglából felépült épület belső elrendezése az idők során a kor igényeinek megfelelően több változáson is keresztül ment. De az alapkoncepció azóta sem változott: az Intézet nemcsak az oktatást szolgáló infrastruktúrát jelenti, hanem most is a tanárok és diákok közös élettere.

Ősz Sándor Előd az Intézet első anyakönyvét vizsgáló kutatás néhány beszédes eredményét mutatta be. 1895-1848 közötti időszakban a Theológiai Fakultásra beiratkozó hallgatóról több fontos adatot rögzítettek. Az adatok alapján készített statisztikák, kimutatások révén világos képet alkothatunk az itt tanulók földrajzi helyéről, egyházkerületek szerinti megoszlásáról, családi-társadalmi hátteréről, nemek szerinti megoszlásáról, idegennyelvi ismereteikről, stb. Ezek az adatok több értelemben is árnyalják a közelmúlt egyházáról és társadalmáról alkotott képünket.

Kolumbán Vilmos a Teológiai Intézet közegyházi szerepéről és társadalmi jelentőségéről értekezett. Előadásában rámutatott arra, hogy amikor 1895-ben Kolozsváron megnyitották az új lelkészképző teológiai fakultást, még senki sem tudta, hogy milyen eredményt érnek el. Az idő Szász Domokost igazolta. Az új fakultás az Erdélyi Református Egyház megújítója lett. Az első világháború után az útkeresés évei alatt a teológiai tanárok olyan jövőképet vázoltak fel, amelynek középpontjába a missziói népegyház került. Olyan egyház áll előttünk, amely kiemelten fontosnak tekintette a gyülekezetekben végzett evangelizálást, illetve a nemzet megtartását. Ennek megfelelően átszervezték a teológiai oktatás tantervét, előtérbe kerültek a gyakorlati teológia tantárgyai. Emellett a tanárok aktívan részt vettek a belmissziós munka irányításában, ezzel bizonyítva mindazt, amit követendő stratégiaként korábban megfogalmaztak.

A délutáni program keretében a 120 éves Könyvtár került bemutatásra. Ennek rövid történetét Kurta József könyvtáros foglalta össze. A Könyvtár alapjait Szász Domokos püspök saját könyveinek odaadományozása révén vetette meg.

A rövid felvezetés után Monok István, a MTA Könyvtári és Információs Központjának igazgatója bemutatta Kurta József: A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárának régi állománya I című katalógusát. Monok István beszélt arról a nagyobb tervről, sorozatról, amelynek keretébe illeszkedik a jelenlegi publikáció: a Kárpát-medence magyar vonatkozású régikönyv állományának föltérképezése. A katalógus a régi könyvek szakszerű leírásán túl azok tulajdonosainak a bejegyzéseit is tartalmazza, s így a könyvek történetéről, vagy a gyűjtők és nyomdák életéről is érdekes részleteket árulnak el.

A könyvbemutatót Bak Ágnes rövid előadása követte, amelyben az Intézet könyvtárának katalogizáló programját, a Corvinát mutatta be. Beszélt a katalogizálás folyamatáról, a felhasználói felületről és a Corvinával kapcsolatos továbbfejlesztési tervekről (kölcsönzési rendszer fejlesztése).

A könyvtár digitalizálási programjának tervét Balogh Csaba ismertette. A digitális archívum kiépítése még kezdetleges stádiumban van. A cél az erdélyi teológiai irodalom értékes darabjainak digitalizálása és hozzáférhetővé tétele, illetve az intézeti oktatás kurzus-bibliográfiájának elektronikus formában való biztosítása. A projekt jelenlegi eredményeit és folytatását a http://konyvtar.proteo.hu oldalon lehet nyomon követni.

A jubileumi ünnepség kiemelt mozzanata volt a tiszteletbeli címek átadása. Dr. Herczeg Pál, a Budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának emeritus tanára a kolozsvári Teológiai Intézet oktatóival régóta szoros kapcsolatot ápol. A magyar teológiai intézetek közötti kapcsolatot erősítő Coetus Theologorum konferenciáknak állandó résztvevője és lelkes támogatója volt. A Kolozsvári Teológiai Intézet tiszteletbeli professzori címet adományozott Herczeg Pálnak. A laudációt Adorjáni Zoltán mondta el.

DSc Dr. Gaál Botond, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora a határon túli magyar lelkipásztorképzés és teológiai tudomány lelkes támogatója. Abban az időszakban, amelyben a debreceni Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájának vezetője volt több erdélyi lelkipásztor szerzett doktori címet vagy habilitált. A kolozsvári Teológiai Intézet tiszteletbeli professzori címet adományozott Gaál Botondnak. A laudációt Pásztori-Kupán István mondta el.

Willem van den Brink, hollandiai lelkipásztor hosszú éveken keresztül a teológiai oktatás támogatója volt, mégpedig egy sajátos területen. Minden évben fölvállalta azt, hogy az Intézet elsőéves hallgatóit megajándékozza egy saját héber és görög bibliával. A kolozsvári Teológiai Intézet ennek elismeréseként az "Teológiai Intézet barátja" címet adományozta Willem van den Brink lelkipásztornak. A laudációt Kállay Dezső mondta el.

A laudációkat és a tiszteletbeli oklevelek átvételét követték a laudáltak előadásai. Herceg Pál 1 Péter 3,18–24 alapján a keresztség sajátos, Péter levelében megjelenő értelmezéséről beszélt. Gaál Botond A teológia mint „fölfelé nyitott” hittudomány című előadásában a teológia tudományok között elfoglalt sajátos, de kétségtelenül megérdemelt helyére és szerepére reflektált. Willem van den Brink Az Úr vezetése az életemben című beszédében egy rendhagyó személyes vallomáson keresztül vázolta fel a viszontagságos életútján megtapasztalt isteni áldás alkalmait és forrásait.

Az egész napos ünnep méltó befejezése volt a fennállásának 25. jubileumát ünneplő vegyeskar műsora. Az 1990-ben Kovács László Attila, az Intézet evangélikus tanszékének tanára által létrehívott kórus most egy műfaji szempontból sokszínű programmal jelentkezett. A repertoáron megszólaltak Gárdonyi, Schütz, Bach, Goudimel, Berkesi, Th. Caplin, Mendelsohn-Bartoldi, Kodály és Kovács L. Attila művei. Gárdonyi Zoltán feldolgozásában felcsendült a Szelíd szemed Úr Jézus című darab is, azon feldolgozások egyike, amely a kórus alapításakor a legelőször betanult repertoáron is jelen volt. Az esemény meghívott vendége volt Kovács László Attila, a kórus egykori karnagya volt, aki maga vezényelte a 77. Zsoltár előadását. A kórust Guttmann Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke köszöntötte. Köszöntő beszédében kiemelte a zene jelentőségét, illetve rámutatott arra, hogy mennyivel sajátosabb egy tagjaiban folyton változó, megújuló énekkar munkáját koordinálni. A Dalosszövetség közeli ünnepi ülését megelőlegezve gratulált Benkő Timeának, a Teológiai Intézet kórusát vezető tanárnak a kiváló munkáért, és egyúttal jelezte azt is, hogy a Dalosszövetség közelgő ünnepi ülésén tiszteletdíjban részesíti.

A tartalmában és műfajában rendkívül sokszínű emlékünnepet közös állófogadás és kötetlen beszélgetés zárta az Intézet 120 éves konviktusán.

Az esemény megszervezését a Communitas Alapítvány támogatta.