Somfalvi Edit 2004-ban kezdte el doktori tanulmányait a Debreceni Református Hittudományi Egyetem keretében. Kutatói munkája során azt vizsgálta, hogy a bibliai történetek hogyan segítenek a gyermekkori szorongások oldásában. Somfalvi Edit szerint Isten jelenléte az életünkben történetek által fejeződik ki, elbeszélésekben válik felfoghatóvá és megismerhetővé. Hipotézise szerint nem csupán Isten jelenléte gyógyító, hanem a jelenlétéről és tetteiről szóló történetek is gyógyító hatással bírnak, konkrétan a gyermekkori szorongást is oldhatják.

A dolgozat bemutatása

Dolgozatának első része történetmondással, mint az egyéni és közösségi lét- és kommunikációs formájával foglalkozik, és különösen a kutatás teológiai megalapozását tartja szem előtt. A bibliai történetben Istennek az ember felé alkalmazott kommunikációs eszköze található meg. A történet alakítja az Istenről alkotott képet. A katechézisben fontos viszont a gyermekeknek a megfelelő történetet elmondani, számukra egyértelmű nyelvezettel. A narratív pszichológia meglátásait figyelembe véve vizsgálja a lehetséges szorongásmentes identitás kialakulását. A narratív teológia megállapításait szem előtt tartva az identitást szintén formáló bibliai elbeszélő hagyományra mutat rá. A történetmondást, mint szimbolikus cselekedet értelmezi.

A dolgozat második része a félelem és a szorongás közötti határt, valamint a két érzet közötti különbségeket térképezi fel, illetve megvizsgálja a szorongás gyökerét és jelenségét. A félelem és szorongás pszicho-fizikai hatásai után a félelem (magyar fordításban szorongás) alapformáit mutatja be Fritz Riemann német pszichoterapeuta leírása alapján. Következtetése, hogy nincs személyiség- és jellemfejlődés a szorongás megfelelő mértéke nélkül. A kisgyermek fejlődési aspektusainak és kríziseinek ismertetése után a stresszt és a konfliktust a fejlődés enzimeiként értelmezi.

A dolgozat egy excursusban foglalkozik a kötődésformákkal, és arra következtet, hogy a helytelen kötődés szorongáshoz vezet. Megivzsgálja a fiúknál és lányoknál fellépő, a nemekre jellemző szorongásformákat. Beszél a szorongás megnyilvánulásairól, a kóros védekezési módokról, a hatástalan és hatékony oldási módjairól. A védelmet nyújtó és a beszűkítő szorongás köztti határ keresése az egyensúly megteremtését tűzi ki célul, és megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy a történetek hogyan járulhatnak hozzá ennek az egyensúlynak a megteremtéséhez. A fejezet arra a kérdésre is választ keres, hogy hogyan ismerheti fel a felnőtt a gyermek szorongását, a saját szorongása viszont áttételeit és hogyan kontrollálhatja azokat.

A harmadik rész a gyakorlati lehetőségeket ismerteti, először is, hogy hogyan alkalmazható a kommunikáció mint módszer a szorongásoldásban. Speciálisan arra fókuszál, hogy a bibliai történet elbeszélése hogyan alkalmazható szorongást oldó kommunikációs eszközként. A fejezet keretében megvizsgálja a tudat és a tudattalan szimbólumokkal kapcsolatos tevékenységeket, ezek hatásait a szorongásra, majd a szorongást oldó történetmondást, mint diakóniát és mint lelkigondozást. Beszél a gyógyító térről, amelyet morfikus és morfogenetikus mezőként írnak körül. A szakdolgozat megvizsgálja a biblioterápiát és a bibliaterápiát, mint a szorongásoldásban hasznosítható eszközöket, és a szisztematikus verbális deszenzibilizáció módszerével foglalkozik. A narratív teológia és narratív pszichológia határán ellenőrzi hipotézist, mely szerint a bibliai történetek hallgatásának van szorongásoldó hatása.

A gyakorlati rész első felében leírt módszerek ismertetését követően a hipotézis ellenőrzésére megfogalmazott projekt leírása következik és a kérdőívek eredményeinek kiértékelése. A kiértékelés igazolta a hipotézist: a bibliai történetek oldhatják a gyermekkori szorongást. A bibliai történeteket tehát nem csupán azért lehet megosztani a gyermekekkel, hogy ismeretet szerezzenek, hanem hogy hatalmat vegyenek a félelmeik, szorongásaik fölött. További kutatás témáját képezheti, hogy melyek azok a bibliai történetek, amelyek különböző szorongástípusokat és szorongásformákat hatékonyan oldhatnak.

A szakdolgozat megvédése

A doktori dolgozat nyilvános megvédésére egy héttagú bizottság előtt került sor. A bizottság tagjai voltak: Fazakas Sándor (elnök), Baráth Béla Levente (titkár), Bodó Sára (témavezető), Fekete Károly (opponens), Hézser Gábor (külső opponens), Csoma Judit Margit (külső opponens), Kustár Zoltán.

Bodó Sára témavezető a doktorjelölt személyi adatait ismertette. Személyes hangvételű összefoglalójában azt emelte ki, hogy Somfalvi Editet csupa szív emberként ismerte meg. Édesanyja szívbetegsége folytán szívkórházban jött világra, szívvel-lélekkel készült a lelkipásztori munkára. Tanulmányai folytatásaképpen szívesen foglalkozott doktori kutatásának témájával is.

Fekete Károly opponensi véleményezésében elsősorban azt értékelte, hogy a doktorjelöltnek a gyermekek iránti tisztelete nyilvánul meg a kutatás közzétett végeredményei láttán. Pozitív eredményként értékelte a dolgozat olvasmányos jellegét, ugyanakkor hangsúlyozta az idegen nyelvű terminusok magyar nyelvre való átültetésének szükségességét is. Tartalmi szempontból azt javasolta, hogy a dolgozat által keresett bibliai történetmondás szorongás "feloldó" hatása helyett célszerűbb lenne inkább az "egyensúly" megteremtésére koncentrálni, mert ez a református lelkiséggel teológiai szempontból inkább összhangban van. A keresztyén embernek a bűnös mivolt és a megváltás ténye közötti határon zajlik az élete. Ezen a határon kell megtalálni az egyensúlyt. Ennek az egyensúlynak a megtalálása fontosabb, mint a megoldás.

Hézser Gábor kiemelte annak a jelentőségét, hogy a dolgozat egy olyan magyar nyelvterületen elhanyagolt témával foglalkozik, amelyhez alapvető elméleti tájékoztatást és gyakorlati útmutatást nyújt. Márpedig az egyház jövője a gyermekekkel való foglalkozás függvénye. A dolgozat erényei között említi, hogy a gyermekhez nem a bűn kérdése felől közelít, hanem a kapcsolatra éhező ember szemszögéből. Hangsúlyozta, hogy hihetetlen felelősség a gyermeknek történetet mondani. Kérdésében arra kereste a választ, hogy vajon a történet szorongásoldó hatásának eléréséhez milyen kompetenciára van szükség a történetmondó részéről? Illetve van-e különbség férfi és női mesélő között? Kíváncsi volt továbbá arra, hogy a doktorjelölt foglalkozott-e konkrétan azzal a kérdéssel, hogy a mai erdélyi társadalom gyermekei számára mi a szorongás legfőbb oka?

Csoma Judit Margit kérdése kapcsolódott az előző opponensi kérdéshez: vajon a történetek gyógyító hatásának elérésében maga a történet vagy a személyiség-e a fontos? Véleménye szerint a személyiség meghatározza az alapszorongásokat, tehát az bizonyos mértékig a személyiséggel is összefügg. Mennyiben lehet tehát a történetről, mint minden esetben hatékony eszközről beszélni?

Fazakas Sándor az iránt érdeklődött, hogy a szégyen miért nem jelenik meg a dolgozatban? Véleménye szerint a szorongás és a szégyen mechanizmusai közel állnak egymáshoz.

A vita rendjén Somfalvi Edit válaszolt a kérdésekre. Elmondta, hogy az "egyensúly" megtalálásának a gondolata megjelenik a dolgozatban is. Valójában nem gondolt arra, hogy a történetmondás hatékonyságát illetően túl is lehet lőni a célon. Elviekben egyetértett a kritikával, hogy az egyensúly megtalálása az, amire szükség van. A szorongást kiváltó tényezőket illetően nem végzett alapos kutatást. De enélkül is elmondható, hogy a romániai gyermekek többsége számára az egyik vagy mindkét szülő külföldi tartózkodása (munkavállalás céljából) nagyon komoly kihívás mindazok számára, akik pedagógusként vagy lelkipásztorként szembesülnek az így okozott lelki traumákkal. Sajnos a lelkipásztor egyfajta hályogkovácsként végzi ezen a területen a munkát. A lelkésztovábbképző keretében mindenképpen szükség lenne komolyabb szakmai felkészítésre. Somfalvi Edit szerint a történetmondó személyisége mindenképpen meghatározó tényező a történetmondásban. De szerinte a történet önmagában is hat. A személyiség egy fokozó tényező (vagy gátló tényező). A legjobb, ha a történet elbeszélője úgy készül, hogy előbb a történetet önmagára alkalmazza, magában rendezi el azokat a kérdéseket, amelyeket egy ilyen történet előhív (pl. személyes istenkép). A szégyennel való kapcsolatot illetően a doktorjelölt arra hivatkozott, hogy a korlátozott tartalmi keretek voltak az elsőrendű akadályai annak, hogy a szégyen, illetve a megszégyenülés miatti szorongás, nem került be a dolgozatba. A vitához kapcsolódóan Bodó Sára kiemelte azt is, hogy a félelem és a szorongás közötti alapvető különbség az, hogy a félelem a tudatba emelt dolog, már van ami ellen küzdeni. A szorongás ezzel szemben a tudattalanban történik. Igazi választ nagyon sok kérdésre azért nem tudunk adni, mert a szorongás kiváltó tényezői a tudattalan világban történnek.

A közel kétórás vitát követően a bizottság visszavonult, hogy értékelje a dolgozatot és a védést. A bizottság döntése értelmében Somfalvi Edit summa cum laude minősítéssel szerzett doktori fokozatot. A doktoravatásra és az oklevél átadására 2015. november 17-én kerül sor a Tudomány Ünnepén szervezett ünnepi ülés keretében, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Dísztermében.

A védés lezárása után a jelenlevők sütemények és pezsgő mellett, kötetlen együttlét keretében köszöntötték az új doktort.

Somfalvi Editnek gratulálunk a szép munkáért, a jó eredményért!

-----------------------------------------------------------------------------
A doktori dolgozat teljes terjedelemben megtekinthető és letölhető ezen a linken.