Hosszas tervezést követően a Teológiai Intézet 2017 októberében indította el kísérleti jelleggel azt az átszervezett tanulmányi programot, amely a magiszteri képzés második évébe jelentős mennyiségű gyakorlati időszakot iktat be.

Az oktatás átszervezése rendjén a fő cél a tapasztalat alapú tanulás volt, az hogy a gyülekezeti gyakorlat révén, egy-egy lelkipásztor vezetése mellett a teológiai hallgató megtanulja integrálni, gyakorlatban alkalmazni az elméleti ismereteit. Igaz ugyan, hogy erre a teológiai képzés során a legációs szolgálatok, a nyári gyülekezeti gyakorlatok, a különféle missziós gyakorlatok, illetve az intézetben végzett gyakorlati szolgálatok is biztosítanak teret. Összességében véve viszont ezeknél többet is nyújthat egy jól felépített, homogén program, amely a tanulmányok lezárásának a határán már sokkal erőteljesebben a gyülekezeti szolgálatra fókuszál, illetve az olyan gyakorlat, amely konkrétan egy helyszínen, egy gyülekezetben zajlik. A magiszteri képzés átszervezésében résztvevő oktatók és egyházi tisztségviselők közös meggyőződése, hogy ezáltal a teológiai képzés és a gyülekezeti gyakorlat közötti átmenetet is zökkenőmentesebbé válik a lelkészképző szakot végzett teológiai hallgatók számára, illetve a lelkészképzés idejét is optimálisabban ki lehet használni (a jelenlegi hat plusz egy év gyakornokképzés egy évvel lerövidül).

A jelenlegi beosztásban a másodéves református magiszteri hallgatók tanulmányi idejüknek kétharmadát Erdély és Partium különböző gyülekezeteiben töltik, ahol mentori szerepet vállaló gyülekezeti lelkipásztorok irányítása mellett végzik gyülekezeti gyakorlati szolgálataikat. A cél nem önmagában véve a sok szolgálat, hanem az, hogy az ifjú teológusok lehetőleg minél szélesebb körben nyerjenek betekintést az egyházi élet különböző területeibe, teológiai ismereteiket a konkrét gyülekezetekben ültessék gyakorlatba, illetve elsajátíthassanak olyan készségeket is, amelyekre egy oktatási intézményben nincs gyakorlati lehetőség.

A végzős hallgatók számának megfelelően 2017 szeptemberében 25 református gyülekezet kapcsolódott a mentor programhoz. A gyülekezetek mentorai tisztában vannak azzal, hogy nem segítséget kaptak, hanem ők nyújtanak segítséget. Tapasztalataikat, pedagógiai készségüket latba vetve, idejüket odaszánva dolgoznak azon, hogy a magiszteri képzést elvégző hallgatókból a gyülekezeti szolgálatra mindenféle szempontból jobban felkészült hallgatók kerüljenek ki.

2018. január 11-én, a 2017-2018-as akadémiai év első félévének vége felé közeledve került sor az első közös kiértékelésre. Egy ilyen nagyméretű projekt esetében korai lenne eredményekről beszélni. Nem is ez volt a tanácskozás fő célja. Hanem inkább az, hogy három hónappal az indulás után terítékre kerüljenek a program biztató erősségei, illetve azok a pontjai, amelyeket nem lehetett előre látni, amelyeken az elkövetkező időszakban még nyilvánvalóan dolgozni kell. Az rendszer még tesztelés alatt áll, mindenki számára új, ezért a visszajelzés ebben a stádiumban különösen fontos.

A találkozón előbb a mentorok mondták el röviden saját tapasztalataikat, észrevételeiket, és kölcsönösen segítették egymást az induláskor felmerülő kérdések, szempontok megtalálásában. Ezt követően a szaktanárok osztották meg véleményeiket az eddig körvonalazódó konkrét kérdésekkel kapcsolatban, illetve a hallgatók szakmai gyakorlatát összesítő szolgálat-nyilvántartási adatok ismeretében.

A mentorok kiemelték a gyakornokok jó beilleszkedését a gyülekezeti környezetbe, illetve azt is, hogy úgy érkeztek oda, mint akik tanulni szeretnének. Örömmel veszik tudomásul, hogy hogyan jut el a gyakorló teológus az önálló gondolatok megfogalmazásáig, például egy igehirdetésre való készülés kísért folyamatában. Fontosnak tartják, hogy az ifjú hallgató ne csak a gyülekezeti élethez kapcsolódjon, hanem közel érezze magát a mentorához is.

Első benyomásként érzékelhetően problémás pont, hogy a tanulmányi kötelezettségek bizonyos mértékig feldarabolják a gyülekezeti szolgálatra szánt időt. Egy-egy feladatkör elsajátításához koncentráltabb munkára lenne szükség. Ismételten megfogalmazást nyert viszont, hogy ez a program nem a korábbi gyakornoki keretben zajlik, ahol a hetedik évében levő teológus hallgató teljes idejében a gyülekezeti gyakorlatra fókuszálhatott. A gyakornokképzés ideje jelen program szerint a tanulmányi időszak része, a magiszteri képzés második tanéve, ahol a gyakorlat is alapvetően ezt a tanulási folyamatot hivatott segíteni. Ennek értelmében a Teológiai Intézetnek alkalmazkodni kell a felsőoktatási rendszer kereteihez is, amely ebben a tekintetben szab bizonyos tartalmi és idői korlátokat. De kellőképpen rugalmas is ahhoz, hogy ezen a ponton történjen előrelépés, például a teológiai képzés és a gyülekezeti gyakorlat közé ékelt egy-két szabadnappal, vagy a tematizált képzési időszakok bevezetésével, ahol egy-egy feladatra jobban lehet fókuszálni (bár nyilvánvalóan itt a gyülekezeti élet sajátos dinamikája is szabhat más jellegű határokat).

A mentorok számára új feladatot és kihívást jelent ez a program. Több visszajelzés is megerősítette, hogy szükség lenne olyan képzésre, amely a mentorokat készíti fel arra, hogy még hatékonyabban végezhessék feladataikat. A mentori munka nem csupán a lelkipásztori gyakorlatban való jártasságot jelenti, hanem a fiatal lelkészjelöltek kísérését is, amely kétségtelenül túlmutat azon, hogy valaki munkát ad az ifjú gyakornoknak, vagy megosztja vele lelkészi tapasztalatait. Ide tartozik a teológiai tanárok és a mentorok közötti szorosabb együttműködés a hallgatók iránt támasztott elvi szempontokat illetően, illetve a mentori visszajelzéseket segítendő konkrét javaslatok további megbeszélése is.

A szolgálatról napi szinten átfogó összesítést nyújt a képzést segítő Studium elektronikus tanulmányi és szakmai gyakorlatot nyilvántartó program, amely a képzésben érintett minden fél számára (szaktanárok, gyakornokok, mentorok) naprakész adatokat szolgáltat az elvégzett feladatokról, a szolgálatot végző gyakorló teológusok szakmai fejlődéséről, saját szolgálataikra való reflexióról, és lehetőséget biztosít az építő visszajelzésre mentorok, szaktanárok és gyakornokok számára egyaránt. Az elektronikus nyilvántartó program átfogó összesítéseket is készít a rendkívül szerteágazó és sok helyszínen zajló tevékenységről, amelyek segítenek tovább hangolni a képzést a jobb eredmény érdekében.

A lelkészképzésének ez a közösen épített formája kiváló példája a gyülekezeteiben élő egyház és a lelkipásztorait nevelő oktatási intézmény közötti kapcsolatnak. A gyakornokképzésben résztvevő mentorok második közös találkozója bíztató jeleket mutatott arra vonatkozóan, hogy van közös elköteleződés a jövő lelkipásztor-nemzedékének nevelésére vonatkozóan. És ahol van ilyen közös akarat, ott bizonyára az isteni áldás sem fog elmaradni (Zsoltárok 133).