Mivel magyarázható a keresztyénség eredete, és mi az oka annak, hogy éppen abban a formában jelent meg, amelyben látható? E felvetésekre válaszolva – amelyeket nem kerülhet meg egyetlen történész sem – N.T. Wright neves Újszövetség-kutató a központi kérdésekre irányítja figyelmét: Mi történt valójában húsvétkor? Mire gondoltak az első keresztyének, amikor állították, hogy a názáreti Jézus feltámadt a halálból? Mit mondható el ma e feltámadáshitről?

A mű, mely Wright A keresztyénség eredete és az Isten-kérdés c. sorozatának harmadik kötete, felvázolja az antikvitás halál utáni életről alkotott hiedelemvilágát a görög-római világban és a zsidóságban. Rámutat arra, hogy a túlvilági életről szóló korai keresztyén vallástétel a zsidóság hitvilágba gyökerezik, de némely vonatkozásban módosított formában, új meghatározásokat is bevezetve. Ez a jelenség a korai keresztyénség egyéb jellemzőivel együtt arra kényszeríti a történészt, hogy az evangéliumokban lejegyzett húsvéti elbeszéléseket ne tekintse csupán a korai keresztyén lelkiség későbbi racionalizálásának, hanem kezelje a két központi híradást, a Jézus üres sírjáról és az Ő „megjelenéseiről” szólót aktuális beszámolókként.

Milyen magyarázatot adhatunk e jelenségekre? A korai keresztyén válasz szerint Jézus valóságos testben támadt fel a halálból; ezért is tekintették őt a messiási „Isten fiának”. A modern történészek közül senki sem állt elő ennél meggyőzőbb magyarázattal. E kérdést feszegetve a keresztyén világszemlélet és teológia leglényegesebb kérdésével szembesülünk.