Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. Így foglalja össze Lukács evangélista a saját munkásságát, de Pál apostol beszédének lényegét, központi gondolatát is. Jézus a Krisztus, ezt mondom én is, ezt mondjuk tulajdonképpen minden igehirdetésben, még ha nem is ejtjük ki Jézus nevét. Hogy jut el Pál apostol erre a felismerésre és ami ugyanolyan fontos és érdekes számunkra, hogyan juttatja el hallgatóságát erre a felismerésre? Három lépésben próbálok válaszolni erre a kérdésre.

1. Először is Pál apostol megérkezik a közösségbe
2. Másodszor beszél, vetekszik az írás kapcsán, megmagyarázza azt és végül,
3. harmadjára kimutatta belőle az isteni logikát, elgondolást.

Vegyük sorra ezeket az eseményeket és próbáljuk levonni a következtetéseket a mi igehirdetésünkre, szolgálatunkra nézve.

1.
Pál apostol és Silás a Filippiben történt meghurcoltatásuk és csodálatos szabadulásuk után elindultak Thesszalonika fele. Közben általmentek Ámfipoliszon és Apollónián. Méhecske típusú teológusoknak mondom, akik virágról virágra szállnak, hogy Apollónia itt egy városnév és nem női név. Az evangélium terjedésében nagyon fontos szerepet játszottak és játszanak a nők is, ahogy olvassuk itt is a folytatásban, hogy az előkelő asszonyok közül is sokan csatlakoztak, meg az első európai keresztyén is Lídia, egy nő volt, de Pál apostol sosem használta ki a nőket, de felhasználta őket az evangélium terjesztésében. Milyen a mi viszonyulásunk, nekünk férfiaknak a lányokhoz, asszonyokhoz? Partnernek, egyenrangú társaknak tekintjük őket, vagy magasabb rendűnek képzeljük magunkat?

Ámfipolisz és Appolónia két kisebb település volt Filippi és Thesszalonika között. Sokszor a missziói út nem egyből Thesszalonikába a leggazdagabb városba vezet, hanem vannak előtte kisebb, szegényebb állomások, ahol fel lehet készülni esetleg a nagyobb feladatra, megbízatásra. Általmentek és megérkeztek. Célok és állomások Pál apostol missziói útján. De tudjuk azt is, hogy Thesszalonikából, noha több hónapot maradtak, onnan is tovább mentek. Nem lehet csak az a cél, hogy megérkezzek valahová. Milyen célok és állomások vannak a mi életünkben? Van akinek az a célja, hogy bejusson a Teológiára és bejutva elfelejt új célt kitűzni maga elé. Van akinek az a célja, hogy megfogjon egy zsíros helyet és megérkezve elfelejt újabb célt, feladatot kitűzni maga elé.
Pál apostol és Silás nem egyszerűen a városba érkezett meg, hanem odaérkezve elmentek a zsinagógába, a közösségi házba, a közösségbe. Amikor egy-egy szolgálati helyre érkezünk, akkor mindig kérdezzük meg magunktól, a településre érkeztem-e meg vagy eljutottam már a közösséghez is? Pál apostol ugyanúgy tett, ahogy korábban Jézus is, (Lk 4,16) szokása szerint elment a zsinagógába. Nem volt ez kötelező, nem kérték számon, nem írtak névsort, egyszerűen tudta, hogy ott a helye, amikor a közösség összegyűl imádkozni, akkor neki ott kell lenni, ez életének természetesen vele járó része. Feladatunk a látható és láthatatlan imádkozó közösség gyakorlása. Précesen beülök a padba és behunyom a szemem és amikor kinyitom, akkor látom Csongort, Lehelt, Júliát, Tímeát és még sokakat és megnyugszom, hogy még vannak olyanok, akiknek fontos, hogy nemcsak szokás szerint itt legyenek az istentiszteleten, hanem tudják, hogy a napjuk másképp alakul, ha nem jönnek el. És van úgy, hogy látok olyanokat is, akik itt ültek egykor a padokban és most már lelkészként szolgálnak és elmondják, hogy milyen jó volt a rendszeres reggeli précesen együtt kezdeni a napot az ige melletti közösségben és mennyire hiányzik ez most a szolgálati helyükön. De tudom, hogy láthatatlanul továbbra is egy közösségbe tartozunk. Egy közösségben csak úgy lehet hitelesen hirdetni Isten igéjét, ha megérkezünk oda, ha sorsközösséget vállalunk vele.

2.
Pál apostol nemcsak passzív tagja ennek a közösségnek, hanem meg is szólal. Hogyan teszi ezt? Három egymás utáni szombaton beszél a zsinagógában, mondhatnánk azt is, hogy sorozatot tart és ebben benne van az is, hogy sok mondanivalója volt, amit nem lehetett egyszerre átadni és megemészteni, de azt is, hogy nem sikerült első alkalommal mindenkit meggyőzni, sőt azt is tudjuk, hogy noha némelyek hittek, de ugyanúgy mások meg kétkedéssel, sőt ellenségeskedéssel fogadták őket és beszédjüket. Pál apostol vetekedett velük az írásokból. Az evangélium tanításáról folyó tanító-tisztázó vita-beszélgetés ez. Az eredeti szövegben itt a dialógus szó szerepel, vagyis ez a vetekedés párbeszéd jellegű volt. Nem verte fejbe őket az írással, nem nyomta le a torkukon az evangéliumot, hanem meghallotta a kérdéseiket és azokra is felelt. ApCsel 26,8: „Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?” Az evangélium hirdetése párbeszéd formájában történik, az emberekben levő kérdésekre felelve. Ehhez viszont jól kell ismerni őket. Ezért is kell a közösség része lennünk, hogy meghalljuk azokat a kérdéseket is, amelyeket talán félnek, szégyellnek megfogalmazni. A dialógusban, a párbeszédben az is benne van, hogy a logoszon, az Igén keresztül megszűrte a mondanivalóját. Az Igét adta át a közösségnek és a közösséget is az Ige hatalmába bízta.

Nemcsak vetekedett velük, de meg is magyarázta az Írásokat. Magyarul elmondta nekik, hogy értsék, mert már a hébert Thesszalonikában sem értették. :) Az eredeti szó dianoigo azt jelenti, hogy kifejt, nyilvánvalóvá tesz. Ez a szó szerepel ott is, amikor az újszülött megnyitja anyja méhét és a világra jön. Pál apostol segédkezik a születésnél, akárcsak egy bába, hogy az ige, az evangélium örömüzenete megszülessen a thessalonikaiak lelkében. Nem neki köszönhető ez a csoda, de mégis fontos szerep jut neki ebben. Megmagyarázza és kimutatja, hogy Jézus a Krisztus. Itt az eredeti szó azt jelenti, hogy elébe ad, föltálal. Az Igét rájuk bízza, elébük adja eledelként, nem megeteti, beeteti őket, hanem táplálja az evangélium éltető erejével. És így is értelmezhetjük, hogy az előrejelzések mellé helyezte a beteljesedést. Ne felejtsük el, hogy zsidóknak prédikált itt elsősorban és megtalálva velük a közös pontot az Ószövetség irataiban, abból kiindulva bizonyította be a hallgatóságnak, hogy a várva várt Messiás, a Felkent, a Krisztus az Jézus, az Üdvözítő, a Szabadító. Pesher-típusú prédikációt mond Pál apostol, „ez az ami” kezdetű mondatokkal melyek az Ószövetségre hivatkoznak. „A te kezedbe teszem le lelkemet” ebben az imádságban is ez az ige szerepel. Az Igét adta át a közösségnek és ugyanakkor a közösséget is az Úristen kezébe helyezte.

3.
Kimutatta nekik az Írásokból az isteni logikát, hogy emberileg megmagyarázhatatlan módon, Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból. Milyen lehetetlen vállalkozás az igehirdetés. Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Felfogni a megérthetetlent. Ez az igehirdetés bolondsága. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje. Pál apostol a történelmi Jézust az Írások Krisztusával azonosította. Nekünk meg az a feladatunk, ezt a történelmi Jézust, az Írások Krisztusát, aki meghalt és feltámadott a halottak közül, személyes megváltónknak ismerjük meg.
Feltámadt- felforgatta. Megütközést kelt Krisztus feltámadása. Elfogadom vagy sem? Ámen