A bukaresti Colectiv-tragédia után az illetékes hatóságok bevonták az olyan intézmények működési engedélyeit, ahol nem volt kellőképpen kiépítve a menekülési útvonal, nem voltak felszerelve füst és áramszünet esetén is működő lámpákkal a kijáratok. És mindezt azért, hogy ha emberek élete veszélybe kerül, akkor lehessen kimenekülni egy zárt helyről.

A Teológia Dísztermét is, talán a tragédiától függetlenül is, kötelező módon felszerelték ilyen lámpákkal, és rájuk ragasztották még az Exit feliratot is. Itt van az életet megmentő kijárat. Mindjárt kettő is, a Tanácsterem fele nincs menekvés.

Az jutott eszembe, hogy kellene szereljünk a bejárati oldal felől is lámpákat ENTER felirattal, hogyha valaki veszélyben érzi az életét, akkor bemenekülhessen a Teológia Dísztermébe.
Nem idegen gondolat ez a Szentírástól, elég, ha csak az 5Móz 19,1-13-ban olvasható menedékvárosokra utaló rendelkezést felidézzük. Ha valaki akaratán kívül embert gyilkolt, hogy életét mentse a vérbosszú elől, elmenekülhetett ezekbe a városokba. Ha valaki akaratán kívül bűnt követett el, akkor az Úr gondoskodása folytán életben maradhatott.

Az idők folyamán sokan menekültek a Teológiára. Édesapám is, noha sikeresen felvételizett a matematikára, de a kulák szülők miatt nem vették fel és jóllehet nem akart pap lenni, hagyta magát meggyőzni és magyartanára tanácsára itt kötött ki a Teológián. Olvastam a levelét, amit bátyjának írt, hogy nem szeretne pap lenni, de úgy tűnik ez az egyedüli lehetőség, hogy ne hurcolják el munkaszolgálatra. Alkalmatlannak tartotta magát a lelkészi szolgálatra, nem volt elhívása, de megtapasztalta azt, hogy itt kisemmizettként otthonra lelt és megszerette a Teológiát és küldetést kapott a szolgálatra.

Az idők folyamán sokan menekültek a Teológiára olyanok, akiknek nem volt világos elhívás tudatuk, de szerettek volna valamit tenni másokért, emberekért, egyházért, Isten ügyéért. Talán még alkalmatlannak is tartották magukat. És milyen jó itt az igéből is kiolvasni azt, hogy az Atya alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Hálával gondolhatunk arra, hogy az Atya megfordított itt emberi sorsokat és életeket és azok, akik félve menekültek ide, azok bátran mehettek vissza a világba, immár, mint az Ő országának alkalmas, hatékony és méltó polgárai. Nemcsak a Teológia ilyen modern menedékváros, hanem minden templom és minden gyülekezet, ahol komolyan veszik az Úr parancsát és a bűnösöket, a menekülőket befogadják. Mindenhova ki kell tennünk az Enter lámpát, ahol az Úr életmentő igéje szól és hirdettetik.

Mindig is szükség volt erre. Egykor a napkeleti bölcseknek a csillag fénye volt az Enter, mutatta az utat a Világ Világosságához. Vagy még korábban a vándorló zsidóknak a tűzoszlop mutatta az utat a pusztában, amikor besötétedett.
A hagyomány szerint a Felsővárosi templom megépítésekor a lelkész szóvá tette a tervező Kós Károlynak, hogy túl kicsi ablakokat tervezett és sötét van a templomban, nem jön be a fény, mire Kós Károly azt felelte, hogy prédikálj úgy, hogy világosság legyen.

Ma is nagy a sötétség és a köd és nemcsak ilyen téli napokon és nemcsak körülöttünk, hanem az emberi fejekben, lelkekben is. Nagy szükség van a világosságra. Arra, hogy a sötétség hatalmából megszabadítson minket az Atya.

Egy friss hír a nagyvilágból: Kínában olyan méretű a szmog, hogy vörös szintű, legnagyobb erősségű riadót rendeltek el. Még egy kommunista országban is belátják, hogy az egészségre veszélyes ilyen környezetben élni. Többféleképpen próbálják a levegőt megtisztítani, emberi próbálkozások, rendelkezések során remélnek kikerülni a rájuk boruló szmogból, sötétségből.

Az isteni megoldás az, hogy általvisz az Ő szerelmes Fiának országába, kiben van a mi váltságunk az Ő vére által. Nem a szmogtól, de a bennünk levő sötétségből így tud megszabadítani.

A napkeletei bölcsek nem veszélyes zónából mentek, hanem a biztonságból indultak el a bizonytalan felé. A komfort zóna elhagyása az nemcsak az önmagunk megismerésében játszhat fontos szerepet, de a világosságra való rátalálás feltétele is.

A csillag mutatta az utat, az irányt, de a pontos helyet, Betlehemet az írásokból tudták meg és az emberek, akik angyali üzenetet szóltak és az angyalok, akik emberek hangján szólították meg a pásztorokat és a bölcseket, segítették a Jézust keresőket, hogy rátaláljanak Krisztusra. Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata. Ez egy igazi csapatmunka volt, a világító csillag, az állatok, a pásztorok, a tudósok, az angyalok közelebb vittek és visznek a jászolhoz.

A steril tudás, mely tudja, hogy mi van megírva az Írásban, de nem késztet arra, hogy elinduljak, az nem hasznos. A tudósoknak lehet, hogy jelesük volt Szentírásismeretből és exegézisből is, de nem találtak rá Krisztusra, mert a palota kényelmét nem tudták feladni és nem tudtak elmenni a betlehemi jászolig.
Elkelt volna egy Exit lámpa Heródes palotájában is. Figyelmeztessen ez a lámpa minket is folyamatosan arra, hogy nehogy a Heródes palotabeli tudósok sorsára jussunk.

Alkalmassá tett, megszabadított és általvitt. Három hangsúlyos cselekedet alapigénkből, amit az Atya tett az apostolért és mindannyiunkért, akik benne hiszünk. A sötétségből a világosságra tartunk. A 90-es évek elejének egyik sokat hangoztatott mondta volt a „Fény az alagút végén”. (Lumina de la capatul tunelului) Lehet, hogy sokszor érezzük úgy, hogy alagútban vagyunk, robog velünk a vonat és teljes sötétség vesz körül. De tudnunk kell, hogy ez a vonat melyen robogunk ez is szent és a szent azt jelenti, hogy Isten számára lefoglalt, Isten világához tartozó.

Egy gyönyörű verset hallottam hétfőn, Lackfi János kortárs költőnk verse:
Hosszú vonat
A pályaudvar közelében
holtvágányra tolva
áll egy hosszú vonat.
Azt mondják, a szegények
abban laknak,
és hogy meg van engedve nekik.
Egyszer tényleg láttam,
hogy egy lenyakazott
kezetlen törzs,
vagyis egy ing,
meg két levágott láb,
vagyis egy nadrág
lóg a kivilágított ablakban,
nyilván száradnak.
Biztos nem nagyon tágas,
meg minden,
de azért klassz lehet
állandóan utazni,
és mégis folyton
megérkezve lenni.

Az utolsó sorokért hoztam ide a verset, klassz lehet állandóan utazni és mégis folyton megérkezve lenni, mint akiket az Atya már átalvitt és megérkeztünk a célállomásba. Számomra ma ez a karácsonyi evangélium következménye: állandóan utazni és mégis folyton megérkezve lenni.

Szükség van az exit-lámpákra, hiszen egy nagy menekülés az életünk, mások elől, önmagunk elől, a felelősség alól, és jó, hogyha az életösztön megvan bennünk. De fel kell gyújtanunk a Szentírás enter-lámpáit is, hogy mindenkinek elmondhassunk, menekülhetünk Őhozzá. Erre kaptok egy nagy esélyt legáció alkalmával. Éljetek ezzel a lehetőséggel.

Gyermekkorunkban a fogócskát úgy játszottuk, hogy voltak ún. biztonsági helyek, házak, ahova be lehetett szaladni, vagy egyszerűen megragadni valamit és házat kiáltani és akkor az egy olyan biztonságos hellyé változott, ahol a fogónak már nem volt hatalma.

Talán így kellene nekünk most is játszani az életet, amikor úgy érezzük, hogy már a nagy rohanásban utolér a fogó, meg kell állnunk és Krisztust kiáltanunk. Kiben van a mi váltságunk az ő vére által, bűneinknek bocsánata. Ámen