1. szekció
Zágoni Aranka György 1765–1767. között volt az Erdélyi Református Egyház püspöke. Az előadás végigköveti azt az utat, amely a koronkai parókiától, ahol lelkészgyerekként született, a püspöki tisztség betöltéséig vezetett. Fő célja bemutatni azokat a fordulópontokat, amelyek meghatározták pályafutása alakulását. Ilyen fordulópontként tekintek hazai és külföldi (Genf, Bázel) tanulmányaira, a lelkészi állás betöltésének körülményeire különböző gyülekezetekben, valamint esperessé és püspökké választására. Az előadás segít egy konkrét életrajz példáján keresztül feltérképezni azt, hogy a 18.
Az erdélyi protestáns iskoláknak mindig szükségük volt támogatásra ahhoz, hogy az oktatás színvonalas és sokrétű lehessen. A 18. században, az állami támogatás megszüntével a meccénási szerepet az erdélyi főúri családok vették át. A Kolozsvári Református Kollégium egyik legfontosabb támogatója a Bánffy család volt, jelen tanulmány ezt a meccénási tevékenységet mutatja be.
Gyalakúti Lázár János (1703-1772): Okos teremtett állat: avagy a teremtett dolgoknak szemlélésekből a Teremtő Istenhez való felemelkedése az okos léleknek. (Róm. I. v. 20.) Mellyet teremtésnek rendi szerint hétnapi imádságokban szedett, és a teremtő Istennek dicséretire szentelt ... Kolozsvár, 1745. című imakönyve előszavának összefüggésében kívánja jelen tanulmány feltérképezni a felvilágosodás első erdélyi hajtásait és annak nemzetközi kapcsolatait.
A Teleki-Bolyai Könyvtár kézirattárában, az egykori református kollégium kötetes kéziratai között maradt ránk Csajághy János, későbbi kuruc brigadéros, 1695 és 1697 között, a gyulafehérvári református kollégiumban folytatott tanulmányai ideje alatt összeállított tankönyve-jegyzetkönyve. A könyvecske több szempontból is fontos forrás. Egyrészt a Kaposi Sámuel professzor által lediktált tananyag jelzi, hogy mit tanultak a felsőbb osztályba járó diákok az adott időben az akkor épp békeidőket élő egykori sárospataki kollégium gyulafehérvári utódintézményében.
A gályarabok utódai számára gyűjtött svájci adományokból született meg, s létezett 1715-97 közt egy svájci ösztöndíj, amiből az enyedi diákok is részesültek. A pataki tanár, ifj. Csécsi János ösztönzésére tető alá hozott támogatásból - bár elődeik nem voltak gályarabok - az erdélyi református diákok egész sora részesült. Az előadásomban a kezdeményező levéltől a hazatért peregrinus köszönőleveléig tartó időszak általános történetét, és az erdélyi diákok adatait vázolom itt fel röviden.
A németalföldi egyetemek között az 1575-ben alapított Leideni Egyetem számított hosszú ideig a legtekintélyesebbnek. Gróf Bánffy György 1715-től két enyedi, gróf Teleki Ádám 1734-től pedig két kolozsvári diák számára járta ki a támogatást. Mindez azt eredményezte, hogy míg korábban jórészt pataki és debreceni diákok tanultak Leidenben, addig a 18. században az enyedi és kolozsvári diákok kerültek többségbe a leideni magyarok között. Leidenben végzett holland teológushallgatók albumának feltárásával irányítjuk rá a figyelmet a 18. század második felében zajló németalföldi peregrinációra.
Dézsi Mártont, a nagyenyedi Református Kollégium professzorát Johannes Coccejus első erdélyi követői között találjuk. A Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban található egy kézirat, ami eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Másolója Szilágyi-Zilahi István, a kollégium diákja, aki részt vett Dézsi Márton előadásain és amelyekről jegyzeteket készített. Ugyanő másolta le Coccejus Moreh Nebochim című munkáját. Szilágyi-Zilahi István feljegyezte az 1671 és 1676 között vizsgát tett diákok névsorát és a vizsgatételeket. Ezt kívánjuk alaposabb vizsgálat alá venni.
Oldalak
