1. szekció
A 17. század utolsó harmadától kezdve az enyedi könyvtár működéséhez szükséges anyagi hátteret a kollégium professzorai által alapított Bibliotheca Fundusa biztosította, amelyet a kollégium pénzalapjaitól elkülönítve kezeltek. A befolyt pénzalap 6%-os kamatlábbal való tőkésítéséből fedezték a könyvtár kiadásainak egy részét, amelyek többnyire kiadványok vásárlásából és beköttetéséből tevődött össze.
A Nagyenyedhez ezer szállal kötődő Vita Zsigmondtól (1906–1998) kölcsönzött „enyedi kohó” kifejezés kiválóan rávilágít arra a kavargó-örvénylő szellemi közegre, amely a helyi református kollégiumban uralkodott az eltelt 400 esztendő során. Egy-egy neves iskola történetét sokféle megközelítésből lehet vizsgálni. Ezek közül én a tervezett előadásban a – főleg kora újkori – oktatási intézmények ideológiai esszenciáját adó könyvtár, tehát az intelligenciájában még formálódó ifjúság szellemi munícióját biztosító könyvgyűjtemény felől közelítek a témához.
Előadásom arra tesz kísérletet, hogy egy kellőképpen nem kutatott egyház- és irodalomtörténeti témát vázoljon fel. A magyar és francia reformáció történetének különösen 1681 utáni szakaszában számos analóg helyzet és hasonló fejlemény ismerhető fel (pl. a vallási perzekúció). Ezek komparatív szempontú értékelése mindezidáig elmaradt. Arról nem is beszélve, hogy az 1680 utáni németországi, svájci és holland peregrinációk alkalmával diákjaink számos hugenotta szöveggel, intézménnyel és gondolkodóval találkoztak, ezek hatását pedig haza is hozták magukkal.
A sárospataki Kollégium jelentős hatást gyakorolt Erdély iskola és egyháztörténetére az 1672-1716 között Gyulafehérváron eltöltött 44 évben. A Gyulafehérvár- sárospataki Kollégium az elsők közötti Erdélyben, ahol az angol nyelv tanítása helyet kapott a tanrendben. A kollégium diákjai honosítják meg a magyarlakta területeken máig gyakorolt, teológusok által végzett ünnepi legációt (szolgálattal való adománygyűjtést). A Gyulafehérvárról való ismételt elűzésük után pedig a marosvásárhelyi alacsonyabb rangú iskolát (partikulát) a diákok és tanáraik Kollégiumi rangra emelik. A kollégium a 17.
A Bethlen-Kollégium Gyulafehérvári korszakának elsődleges levéltári forrásai 1658-ban elpusztultak. Így a Collegium Academicum oktatói, illetve a tógátus diákok névsorának rekonstruálásához másodlagos források egész sorát kell felhasználnunk. Jelen pillanatban nyolc professzort, 28 ún. "academicus rectort" és 161 tógátus diákot ismerünk név szerint. Az előadásban ezen kutatás elsődleges eredményeiről szeretnénk beszámolni.
A Radikális Ortodoxia kortárs teológiai irányzat az angolszász akadémiákon. Legmeghatározóbb alakjának, John Milbanknak egyik programadó írását vizsgálom, melyet Posztmodern kritikai augusztinianizmus címmel tett közzé. Az írás alcíme: rövid summa negyvenkét válaszban fel nem tett kérdésekre.
A feltámadás csodája egy olyan keresztény hittétel, amely a felvilágosodás kora és a természettudomány térhódítása óta számos kérdést vet fel. A 21. század emberének is szüksége lehet olyan támpontokra, amelyek segítenek tisztázni, hogy miként tekinthetünk a húsvéti eseményekre. Az előadás során a címben említett három neves kutató munkáira támaszkodva keressük ezeket.
Oldalak
