A reformáció óta folyamatosan léteznek Erdélyben magyar ajkú evangélikus gyülekezetek (a barcasági magyar falvakban, Székelyzsomboron, Halmágyon, Oltszakadáton stb.). Ezek a Szász Evangélikus Egyház kebelébe tartoztak. 1886-ban a barcasági magyar ajkú gyülekezetek önálló Magyar Evangélikus Egyházmegyébe tömörültek és a Magyar Evangélikus Egyház Tiszai Egyházkerületéhez csatlakoztak, amelynek püspöki székhelye Nyíregyházán volt.

A trianoni határ-átrendezés következtében az erdélyi magyar evangélikus gyülekezetek önálló egyházkerületbe kényszerültek szerveződni. Az egyházkerület élén álló szuperintendens székhelyének előbb az aradi egyházközség, majd az 1950-es évektől a kolozsvári egyházközség adott otthont.

A történelmi Erdélyben sem a szász, sem a magyar evangélikusoknak nem volt felsőfokú lelkészképző intézete. Az evangélikus lelkészek „külföldön” szereztek teológiai-lelkészi képesítést. A magyar ajkúak elsősorban a Felvidéken: Eperjesen, majd Pozsonyban tanultak, a szászok pedig német egyetemeken. Természetesen magyar evangélikusok is látogatták a német egyetemeket. Ezt a gyakorlatot azonban a trianoni határ-átrendezés után megakadályozták.

Az új helyzetben a kolozsvári Református Teológiai Fakultás nyújtott „segítő jobbot” az erdélyi magyar evangélikusok kis közösségének: vendéghallgatóként az evangélikusokat is felvette, és evangélikus lelkészeket vont be a sajátosan evangélikus tárgyak oktatásába. így az evangélikus hallgatók nevelésében és önazonosságuk erősítésében olyan személyiségek vettek részt teológiai magántanárként, mint pl. Kirchknopf Gusztáv, Járosi Andor, vagy dr. Kiss Béla, akiknek szolgálatára ma is hálásan emlékezünk.

A 20. századi evangélikus lelkésznemzedékek egész sorának arculatát tehát a kolozsvári református teológiai tanárok alakították. Meghatározó szerepük mind a mai napig — az 1948 után létrehozott Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézetben is - megmaradt.

Az erdélyi magyar evangélikus-lutheránus egyház - kicsinysége miatt - nem engedhette volna meg magának azt a „luxust”, hogy önálló lelkészképző intézetet tartson fenn. Így a nagyobb, református testvérfelekezet nyitottsága, befogadó készsége nélkül szomorú sorsra jutott volna. Istennek legyen hála, hogy nemzeti és felekezeti kisebbségi sorsra jutott erdélyi evangélikus gyülekezeteink nem maradtak jól képzett lelkészek nélkül.