2018-ban jött létre intézményközi együttműködés a Baseli Független Teológiai Főiskola (Staatsunabhängige Theologische Hochschule) és a Protestáns Teológiai Intézet között. Az együttműködési program keretében 2022. májusában Visky Béla, intézetünk professzora tartott előadást a svájci intézményben. Előadásában V. Jankélévitch megbocsátásról írt esszéjéről értekezett. (Az alábbi összefoglaló a fenti intézmény számára Regina Schäfer által készített összefoglalójának magyar fordítása).

- - - - - - - - - - - - - - - - - -

A megbocsátás, a kegyelem, a kiengesztelődés - a keresztény teológia, de az emberiség nagy témái is, az atrocitások és a szisztematikus népirtás elévülésének kérdésével vívódó világ számáar különleges jelentést kapnak. Elévülhetnek-e, és mindenekelőtt szabad-e engednünk, hogy elévüljenek az ilyen dolgok? És ha mégsem - hogyan viszonyulnak egymáshoz a fent említett fogalmak, és hogyan lehet megfelelő módon gondolkodni azokról, illetve megélni azokat?

Visky Sándor Béla (szül. 1961, PhD theol., PhD phil., Dr habil., teológiai tanulmányokat és kutatásokat folytatott Kolozsváron, Genfben, Budapesten, Párizsban, Edinburgh-ban) a rendszerező teológia professzora a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, a történelmi Erdélyben, amely ma Románia része. Sokat foglalkozott Vladimir Jankélévitch (1903-1985) filozófussal, aki a megbocsátani nem tudó filozófus hírében áll.

Gondolkodásában három nagy hagyomány olvad össze: a zsidó, a görög filozófiai és a keresztyén. Az oroszországi zsidó bevándorlók fiaként főleg Franciaországban dolgozott, és túlélte a náci rendszert. Le pardon (1967) című művében ez olvasható: "vagy teljes megbocsátás, vagy nincs megbocsátás". Jankélévitch másik jellemzője, hogy gyakran dolgozik paradoxonokkal, egyszerre mond igent és nemet. "A szeretet az az érzelem, amely áthatol a sötét éjszakán. De ha nem így történik - mit mondjunk róla? Ez a filozófia keresztje."

Jankélévitch következetesen ellenzi a náci bűnök elévülésének elfogadását. És mikor lehet ilyesmit megbocsátani - mindenféle feltétel nélkül, enyhítő körülményeket találni, hagyni, hogy az idő gyógyítson, hogy a bűntudat ne legyen többé bűntudat? Feltétel nélküli megbocsátás, mint Mária Magdolna esetében, igen, de a megbánás és megtérés nélküli megbánásnak nincs értelme.

A megbocsátás Jankélévitchnél árnyalt, nem fogadja el a frivolitást. Ebben nem lehet könnyelműség. Szemlélete az antropológiájában gyökerezik, melynek lényege a létbe vetett ember egyedisége és szingularitása, a csillag nélküli sötétség - még inkább a második világháború után. Míg egyesek alig heverik ki a traumatikus élményeiket, Jankélévitch megdöbbentőnek találja, hogy vidám német turisták sétálnak Párizsban. Egy másik könyvében, a Pardonner? (1971) című művében Jankélévitch kijelenti: "A megbocsátás meghalt a megsemmisítő táborban".

És Isten? Mi a szerepe ebben az egészben? Jankélévitch számára Isten e világ forrása és a szeretet forrása - de mindkettő személytelen marad. "Milyen Istenben szeretne hinni Jankélévitch?" - hangzott egy szakértő ellenkérdése az ő istenképére. Ez rámutat a kutatás értelmezésének korlátaira is.

Visky Béla beavat minket munkásságába és Jankélévitch küzdelmébe. Magától értetődik, hogy ezt a témát másfél óra alatt közel sem lehet feltárni. Az előadónak azonban sikerül megmutatnia a téma mélységét. A Statsunabhängige Hochschule két professzora (Sven Grosse és Harald Seubert) tervezi, hogy a következő félévben olyan előadásokat/választható kurzusokat kínálnak, amelyek keretében a hallgatók maguk is dolgozhatnak ebben a témakörben. A téma feldolgozásánek egy további lehetősége lesz a bázeli teológusok július végi auschwitzi kirándulása lesz.

Visky úr saját etikájának tézisével zárja mondandóját: Ha el akarunk jutni ahhoz az ősi kérdéshez, hogy mi az ember, akkor azt a metafizikai ellentmondást kell megvizsgálnunk, amely Jankélévitchet is meghatározta. A náci hóhéroknak való megbocsátáshoz természetfeletti érintésre van szükség. Megbocsátani azoknak, akik soha nem bántak meg semmit, nem igazságos, ők biztosan nem érdemlik meg. Ezért az ilyen megbocsátás emberfeletti. Az inga a szeretetből a harag irányában lendül, majd vissza - ez a szeretet és a gonosz szakító, irracionális kapcsolatának metafizikai tragédiája.

Vladimir Jankélévitch megélte ezt az oda-vissza mozgást. Másik tevékenységi köre, a zene lehetővé tette számára, hogy találkozzon náci bűnözők leszármazottaival. Annak ellenére, hogy élete során soha nem tette be a lábát Németországba, képes volt négykezes zongoradarabot játszani egy némettel.

De Visky szerint csak a szenvedő Isten tud igazán segíteni.

Köszönjük szépen Visky Béla lenyűgöző és elgondolkodtató szavait!

Regina Schäfer