Erdélyben a legtöbb magyar érintettségű egyetem diákhiánnyal küzd. Ezt többek között népszerűsítő módszerekkel kívánják ellensúlyozni a tanintézmények. Bár egy lelkészképző intézet elsősorban nem a képzésének érdekességével kívánja megszólítani a fiatalokat, mindazonáltal törekszik arra, hogy kínálata egy valódi továbbtanulási lehetőségként legyen ott legalább a hívő fiatalok körében. Ezt a célt szolgálta az immáron második alkalommal megszervezett nyílt nap programja.

A program kezdeti összeállítása után január végén elindult a regisztráció. Ennek folyamán az esemény előtt három héttel már kitűnt, hogy egy nagyszabású rendezvény van készülőben, ahova tömegesen érkeznek majd a középiskolás diákok. A koncepción és programon így folyamatosan változtatni kellett, és bővíteni a programpontokat. Végül az alkalmon 155 középiskolás diák és 14 kísérő lelkipásztor, tanár vett részt. Egyházak szerinti lebontásban 86 erdélyi református, 24 királyhágómelléki református, 39 unitárius diák volt jelen. De a jelenlevő diákok között voltak néhányan a római katolikus, görög katolikus és pünkösdi egyházhoz tartozók is. Nemek szerint összesen 87 nő, 68 férfi jött el erre az alkalomra, akikből 84 diákot a református gimnáziumok küldtek. E népes tömeg fogadását 7 tanár, több mint 40 önkéntes diák, valamint számos intézeti munkatárs tevékenysége készítette elő, akiknek munkáját Kató Szabolcs koordinálta.

Az esemény áhítattal kezdődött, ahol Telegdi István 6. éves teológus a János evangéliuma 15,12–15 alapján hirdette az igét. Ha ma egy fiatalt megkérdeznek, hogy mi szeretne lenni, megelégedéssel nyugtázzák, ha válaszként az érkezik, hogy orvos, aki embereken akar segíteni, vagy informatikus, aki egy jó megélést biztosító szakmát választ magának. De miért mondaná valaki azt, hogy ő lelkipásztor szeretne lenni? Hangsúlyozta, hogy a lelkipásztori szolgálat alapja a szeretet, Krisztus önfeláldozó szeretete irántunk, és a felebaráti szeretet a közösség tagjai felé. A teológiának ót és újat kell összekötnie, Izráelt és az egyházat, a kétezer éves Szentírást és a modern világot. Ezt kívánta megvalósítani az áhítat is, ahol ifjúsági énekek és orgonaszó egyaránt bekerült a liturgiába.

Kovács Sándor rektor igei köszöntőjében az evangélikus útmutató újszövetségi szakaszát olvasta fel (Róm 11,29), amely Isten elhívásának megbánhatatlanságát hangsúlyozta. Háláját és örömét fejezte ki, hogy az esemény hívó szavára ilyen szép számban reagáltak, majd annak a reménységének adott hangot, hogy a jelenlevők közül néhányakban megerősödik ez az isteni elhívás hangja is.

A rektori köszöntő után egy fórumbeszélgetésre került sor, ahol Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke őszintén vallott személyes életútjáról, hangot adva annak, hogy hogyan fedezhetik fel magunkban a fiatalok az isteni elhívást. Fontos az önismeret és közösség iránti elköteleződés, hangsúlyozta. A diákság köréből érkező kérdésre válaszolva, hogy lesz-e változás a felvételi-nőhelyek arányainak meghatározásban, Kató Béla püspök nyitottságát fejezte ki, de egyúttal utalt a kérdés összetettségére és a lelkészházaspárok elhelyezkedésének gyakorlati problémáira.

Az egyházi vezetőkkel való találkozás hangsúlyos pontja volt a nyílt napnak, a délután folyamán ugyanis az unitárius hallgatók is találkoztak egyházuk főpásztorával, ahol hasonló kérdéseket dolgoztak fel Kovács István püspök vezetésével.

A fórumbeszélgetés után a diákok életkor szerint hat csoportra oszolva részt vehettek külön-külön két-két teológiai próbaórán, egy, a teológiai intézet helyiségeit, bentlakását és könyvtárát bemutató csoportvezetésen, illetve egy, a diákság által vezetett beszélgetésen. Az előadások témájának meghatározásában fontos szempont volt, hogy az alkalom építő legyen az érkező diákok hitéletének és lelki-szellemi egészségének szempontjából. Így az Éles Éva által tartott Hivatástudat egy fedél alatt. Mária és Márta történetének aktualitása című előadás, vagy a Kató Szabolcs Ferencz által bemutatott téma, Mózes első könyvének hangsúlyai az információátadáson túl számos igei üzenetet is tartalmazott. Simon János előadásával némi eligazítást kívánt adni a szülőkről való leválás aktuális és sokszor akut problémájával küzdő fiataloknak, míg Horváth Levente interaktív önismereti gyakorlatokkal kívánta előbbre juttatni hallgatóságát az önismeret és az istenismeret útján.

A teológiai hallgatókkal szervezett beszélgetésben előkerültek a Teológiával, illetve a teológus léttel kapcsolatos olyan kérdések, mint hogy mennyire nehéz a teológia, mit tegyen az, akit érdekel ugyan a vallástudomány, de más témák is felkeltik az érdeklődését, honnan ismerheti fel valaki az elhívását, mi történik a teológiai képzés lezárása után, és sok más érdeklődő kérdés. Jó alkalma volt ez annak, hogy az Intézetet meglátogató diákokkal a lehetőségekhez mérten közelebbről is megismerkedhessünk.

A református hallgatók programja egy közös ebéddel zárult, ahol immár kötetlen hangulatban tovább folyt a teológusok és a diákok, tanárok, lelkészek közötti beszélgetés.

Az unitárius kar egyházuk diákjainak további délutáni tevékenységet szervezett. A püspöki beszélgetés és intézménybemutató után Koppándi Botond a szó erejéről tartott közvetlen hangvételű előadást. A görög kultúrkörtől kezdve az óegyházi gyakorlaton keresztül ecsetelte, hogy az emberi és isteni szó, hogyan formálta a közösségeket, majd pedig személyes szolgálati példákon át kívánta a fiatal hallgatóság számára felmutatni, hogy a prédikáció, lelkigondozás, családlátogatás által az Isten megbízásából kimondott szavak sokszor milyen nagy hatással vannak a gyülekezeti tagok életére.

Ezt az ifjúság áhítata követte, ahol Nagy Norbert 6. éves hallgató szintén személyes élményekkel példázta a bentlakási közösség formáló, összefogó erejét. Az eseményt a közös vacsora után egy kötetlen hangvételű kvíz-est zárta.

Tisztában vagyunk azzal, hogy nem minden nyílt napra érkezett gimnazista szeretne lelkipásztor lenni. Sokan még bizonytalanok, mások biztosak abban, hogy nem lelkészi pályára készülnek, de eljöttek kíváncsiságból. Akármi volt is az oka annak, hogy 155 diák eljött hozzánk, a fogadó csapat őszinte nyitottsággal várta őket, és igyekezett valami olyasmit átadni, amely vagy a lelkészi hivatás tekintetében inspirálja a diákokat, vagy pedig szorosabbra fűzi az egyházzal ápolt kapcsolatukat. A résztvevők által beküldött visszajelzésekből azt látjuk, hogy így-vagy úgy, de a rendezvény elérte célját.