A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet idén is azt mondta: "Nyissuk ki kapuinkat és engedjük, hogy megtaláljanak bennünket az érdeklődők!" A kapuk pedig március 6-án kinyíltak, és az idei évben 90 középiskolás diák és 18 kísérő kísérő szeretett volna betekintést nyerni egy napra a teológusok világába.

A nap elején a résztvevőket kérdeztük, milyen elvárással érkeztek hozzánk. Többen voltak, akik tudatosan azért jöttek, mert a középiskola után ide készülnek, és szerettek volna betekintést nyerni a teológusok mindennapjaiba. Volt olyan is, aki bizonytalan a továbbtanulást illetően, és a mai naptól várta, hogy átbillentsen benne valamit, vagy valamilyen impulzust kapjon, hogy a későbbiekben mihez is kezdjen, de a teológiát is mérlegre tenné.

Református és unitárius érdeklődők többsége mellett azonban más felekezetűeket is hajtott a kíváncsiság, hogy megnézzék milyen az élet nálunk. Így beszélgettünk katolikus és baptista fiatalokkal is, akik azt mondták, hogy azért jöttek el, mert szerették volna megnézni a mi világunkat is és érdekesnek találták ezt a lehetőséget, emiatt döntöttek úgy, hogy eljönnek erre a mai napra.

Más indíttatás, más szándék vezérelte az ittlevőket. Azonban két dolog a résztvevők jelenlétét egységesen jellemezte: nyitottság és annak a vágya, hogy még többet kapjanak. Több résztvevő is hangsúlyozta, hogy többet szeretett volna a mai napból. És azt a többet nem a programok mennyiségére, vagy épp az őket érő ingerekre értették, hanem a programok hosszúságára. Visszatérő mondat volt a fiataloktól az, hogy szerették volna, ha az adott programok még tartottak volna, ez pedig ugyancsak azt mutatja, hogy mennyire kíváncsiak és információra éhesek voltak azok, akik eljöttek erre a napra.

A nap Moroianu Anna harmadéves teológus áhítatával kezdődött, melynek alapigéje az 1Móz 2,15 volt, és beszélt a hallgatóknak arról, hogy Isten az embernek már az Éden kertben munkát adott, amely csak a bűneset után vált fáradtságossá, és arra bíztatta a fiatalokat, hogy hallják meg Isten szavát, aki megmutatja mindenkinek az Éden azon darabját, ahol neki munkálkodni kell majd a későbbiekben.

Ezt követően egy fórumbeszélgetésre került sor Bogdán Szabolcs János püspökkel, aki a fiatalok kérdésére válaszolva beszélt a lelkészi szolgálatról, arról, hogy milyen kvalitásokra van szüksége egy fiatalnak, ahhoz, hogy a lelkészi szolgálatot el tudja végezni. A püspök úr az elhívást és az odaadást emelte ki a kiemelkedő képességek helyett. Amellett, hogy egy lelkésznek ugyan sok dologhoz kell értenie, a legfontosabb, hogy az alap meglegyen az életükben, ami nem más, mint az Istennel való élő és naponkénti hitkapcsolat.

A résztvevők négy előadás közül választhattak kettőt, és a TH-túra mellett ezeken az alternatív órákon vettek részt. A TH-túra keretén belül a teológus közösségből néhányan a résztvevőket végigkísérték az Intézet különböző pontjain, így látogatták meg a könyvtárat, a dísztermet, a fekete- és fehér lyukat (az Intézet spontán találkozások színhelyeit), és sok más olyan pontot, mely a teológusok életének szerves pontját képezik.

A beszélgetések alapján elmondták nekünk, hogy tetszett nekik az, hogy idén ők dönthettek arról, hogy mely órán vegyenek részt, így mindenki érdeklődésének megfelelően tudott az előadások között válogatni.

Dr. Horváth Levente „Hogyan fejleszthető hit által hatékonyan az értelmi, az érzelmi és a kapcsolati intelligenciám?” címmel tartott órát a fiatalok számára, melyben több izgalmas példán és történeten keresztül mutatta be a három típusú intelligencia közti kapcsolatot. A résztvevők végig figyelemmel hallgatták, és többen megjegyezték azt, hogy a professzor úr példái mennyire segítettek nekik az elmélyítésben.

Dr. Éles Éva a fiataloknak azt szerette volna megmutatni, hogy Jézus miért is beszélt példázatokban, ezért „A terített asztaltól a moslékos vályúig. Miért beszélt Jézus példázatokban?” címmel tartotta alternatív óráját a tékozló fiú példázatáról.

Dr. Tódor Csaba „Lelkiség és képzés” címmel tartott előadásában azt mutatta be a fiataloknak, hogy a képzésünk hogyan épül fel, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a tudományos és lelki dolgok.

Dr. Ősz Sándor Előd és Dr. Tasnádi István interaktív egyháztörténet órát tartottak a levéltárban, ahol a fiataloknak az egyháztörténelem izgalmait és kézzel fogható oldalát szerették volna megmutatni.

Képzésünk minden aspektusába betekintést nyerhettek a fiatalok, és mindenki megtalálhatta azokat az órákat, ami leginkább közel áll hozzá. A fiatalokkal beszélgetve azt láttuk, hogy az alternatív órák nem csak abban segítettek nekik, hogy egy kicsit jobban belelássanak abba, hogy milyen is lehet egy óra a teológia mindennapjaiban, hanem azokból tanulni és épülni is tudtak.

A napot a teológusokkal való kötetlenebb beszélgetéssel zárhatták a résztvevők, ahol feltehették azokat a kérdéseiket, melyek a nap folyamán felmerültek bennük. Szó volt így a beszélgetések alatt a felvételiről, arról, hogy milyen a képzés. De a tudományos rész mellett hallhattak a résztvevők arról is, hogy milyen lehetőségei vannak egy teológusnak, illetve felmerült kérdésként az is, hogy „Mit csinál a teológus akkor, amikor nem tanul?”.

A nap a református-evangélikus karon ezzel a programponttal záródott. Istennek adunk hálát mindazért, hogy idén is ennyi résztvevő látta meg a teológia nyitott kapuit és volt bennük is nyitottság arra, hogy a teológusok más, de mégis ugyanolyan életébe betekintést nyerjenek.

Berekméri Virág és Újlaki Vivien
IV. éves teolódus hallgatók