2013. július 11-én került sor Illyefalván a Kárpát-medencei magyar nyelvű teológiai képzések közös találkozójára, a Coetus Theologorumra. A Coetus utoljára Debrecenben ülésezett 2013. augusztus 23-24. között. A mostani találkozó abban a tekintetben rendhagyó volt a Coetus történetében, hogy a rendezvényen nemcsak a lelkészképző intézetek, hanem a fenntartó református egyházak püspökei is jelen voltak. A megbeszélés témája, akárcsak 10 évvel ezelőtt, a lelkészképzés jövője volt. A közös megbeszélést a 2023. év folyamán több online találkozó előzte meg, amelyen terítékre került a lelkészképzés elvi szempontrendszere és a képzés kompetenciakövetelményeinek revíziója. A munkaanyagot, amelynek megbeszélésére a Coetus keretében került sor az egyes intézmények megbízott tanárai készítették elő.

A Coetus Theologorum nyitó áhítatát Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője tartotta az illyefalvi református templomban. Az áhítat alapigéje az ismert missziói parancs volt. Igemagyarázatában kiemelte, hogy a Máté evangéliuma 28:18-20 versei jól összefoglalják azt, hogy mi a lelkipásztori munka lényege: a mindenkori tanítványok feladata a sákramentumok kiszolgáltatása és a tanítás, azaz az igehirdetés. A munka kerete pedig: Jézusnak adatott minden hatalom és ő velünk van minden nap a világ végéig. Az igehirdetést közös imaóra követte.

A nyitó áhítat után Kató Béla püspök köszöntötte a Coetus résztvevőit, abban a templomban, ahol korábban több mint két évtizeden át lelkipásztorként is szolgált. A köszöntés rendjén röviden beszámolt lelkipásztori munkásságáról, arról, hogy számára a lelkipásztori feladatkör a közösségek megszervezésében, az egyházi intézmények kialakításában válik hangsúlyossá. A rövid köszöntés és bemutatás után Lajos József, az illyefalvi gyülekezet jelenlegi lelkipásztora mesélt az egyházközségről, annak történetéről.

A Coetus napirendi pontja a lelkészképzés kapcsán felmerült kérdések és korábban egyeztetett munkaanyag megbeszélése volt. Az előkészítő munkát Gér András, a Magyar Református Zsinat tanácsosa koordinálta. Kolumbán Vilmos főjegyző kiemelte, hogy a magyarországi intézményekkel közösen fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a lelkészképzés ügyét, amellyel külön-külön minden egyetem foglalkozik valamilyen formában, a fenntartó egyházkerületek közös megbeszélés és egyeztetés tárgyává tegyék. Hangsúlyozta, hogy már önmagában azt nagy eredménynek tartja, hogy e kérdés köré sikerült összegyűjteni a Kárpát-medence magyar nyelvű lelkészképző intézeteit és az egyházkerületek vezetőit. Ami ezután következik, az csak ráadás. Meglátása szerint az előkészített munkaanyag alapján nem az a kérdés, hogy „mit” akarunk oktatni, hanem az, hogy „hogyan” és „milyen céllal”.

Két felvezető előadás hangzott el. Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, megnyitó beszédében mindenekelőtt a lelkészképző intézetek jelenlegi problémáit emelte ki. Hangsúlyozta, hogy az egyház felelős a teológiai képzésért, mind a tanítványokért, mind a tanítókért. Meglátása szerint az akadémiai kényszer adott esetben akadálya is lehet az egyházi háttér és az egyetemi képzés összekapcsolásának.

„Tudomány-e a teológia?” – tette fel a kérdést. A válasz erre az, hogy igen is, meg nem is. Az egyháznak vannak olyan sajátos szempontrendszerei, amelyek nem minden esetben egyeznek a változó világi kritériumrendszerekkel. A felsőoktatási rendszeren belül meg kell találni azt a szabadságot, amelyre az egyházi lelkészképző intézményeknek szüksége van. Kiemelte, hogy a lelkészképzés társadalmi relevanciája kiemelkedő. Nem véletlenül tanít, hanem elhívás alapján, s a közösség számára készít fel szolgákat. A társadalmi jelenlét kérdése sokkal erősebb az egyházi képzésben, mint bárhol másutt. Példaként hozta fel, hogy a római katolikus egyház meglehetősen erősen igyekszik érvényesíteni az egyházi aspektusokat ott, ahol azokat valamilyen felsőoktatási szempontrendszer hátráltatná. Ennek nyomán hangsúlyozta, hogy a felsőoktatási keretek között a református egyháznak is meg kell találni azokat a tereket, ahol az a maga szempontjait érvényesíteni tudja.

Balog Zoltán arról is beszélt, hogy a lelkészképzésre jelentkezők száma folyamatosan csökken. Ebben szerepe van a lelkésznevelő intézeteknek is. A teológiai intézmények felé többször is elhangzik a kritika, hogy „micsoda lelkipásztorokat küldenek ki”. Másrészt meg az intézmények alig merik elengedi a végzős diákokat, mert attól félnek, hogy „micsoda traumák érik majd a gyülekezetekben”. A probléma az, hogy nem szervesül az egyetemi képzés és a társadalom közötti kapcsolat. Egy-egy lelkészjelölt útjának végigkísérése a küldő gyülekezet feladata. De a másik oldalról is szükség van a gyülekezettudatos lelkésznevelésre. Kiemelte, hogy míg az elmúlt 10 évben az egyházi intézmények száma kétszeresére nőtt, a gyülekezeti választói névjegyzékben levő tagok száma 23%-kal csökkent. Azaz az erős intézményi jelenlét nem járt feltétlenül együtt az egyház lelki életének megerősödésével. Beszédes adat továbbá az is, hogy míg a 2011-ben zajló népszámlálás alkalmával a megkérdezettek 11%-a nem válaszolt a vallási hátteret felmérő kérdésre, addig 2023-ra ez a szám 40%-ra nőtt. Ugyanakkor megállapítható, hogy a vallásukat felvállalók esetében a református öntudatosság némiképp erősödött. Végül fölvetette azt a kérdést is, hogy vajon a Kárpát-medence nem egészen 2 milliós református közössége fenn tudja-e tartani hosszútávon a hat lelkészképző intézményét.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Az egyházkerületek felelőssége a lelkészképzésben címmel tartott előadást, amelyben az előkészített munkaanyagban megfogalmazottakra reagált egy tucatnyi hozzászólással és javaslattal. Egyebek mellett kiemelte, hogy a teológia az egyházban van. Minden egyházkerület számára fontos, hogy legyen egy saját szellemi műhelye. Az egyház tanítói szolgálata több, mint egyszerűen megtartani az akadémiai előadásokat. Az egyházkerületi döntések esetében szükség van arra, hogy ezeket teológiai alapon hozzák meg, ehhez pedig kell a teológiai képzési háttér.

Az egyházkormányzat feladata a képzés egyháziassága felett való őrködés. A lelkész nem kevesebbet tud, hanem másként alkalmazza a teológia tudományát, mint a szakoktató. A lelkészképző intézeteknek folyamatosan figyelni kell a diszciplínák teológiai fókuszára, mert állandó veszély, hogy el akarják tolni a fókuszt a segédtudományok irányába. A teológus hallgatónak a teológia minden részével meg kell ismerkednie. Elfogadhatatlan a prakticista látásmód, a felületes biblicitás, a kirívó műveletlenség, vagy a pongyola fogalmazás.

A püspök meglátása szerint a lelkészképzésnek a spirituális élet köré kell épülnie. A lelkiség nem lehet egy appendix. A teológiai képzés ideje a lelkipásztori életvitelre való félkészülés ideje is. Ezért a jelöltek esetében kulcsfogalom az elmélyült spiritualitás. A lelkészi élet kipróbálásának ideje a kollégiumi közösségi élet és diákönkormányzat. De a teológiai tanárnak is ott kell lenni hallgató és intézményközelben, mert a képzés lényegi eleme nem az, ami az órákon történik.

Javaslatként fogalmazta meg azt, hogy a lelkészszentelés alkalma közös ünnep kellene, hogy legyen az egyház és lelkészképző intézmények számára. Ezeken részt kellene venni minden intézményi képviselőnek, amely a jelenlegi formában nem mindig valósul meg. Hangsúlyozta, hogy a lelkipásztorképzés megújításának a tervezetét kellene majd követnie a jogi formák kialakításának.

A felvezető előadásokat követte A lelkipásztorképzés megújítása című korábban előkészített tervezet kicsoportos megbeszélésre. A Coetus résztvevői a Fazakas Sándor, debreceni teológiai tanár által javaslatként előterjesztett modellhez kapcsolt munkaanyagot beszélték meg négy csoportban: (1) Kerügmatika és Kommunikáció, (2) Pásztoráció, (3) Kübernetika, (4) A lelkipásztor személyi integritása, világnézete, kegyessége. Ahogy a megbeszélést követő rövid beszámolókból kiderült, a csoportos megbeszélések eltérő formában és célkitűzéssel zajlottak. Egyesek a készségek előkészített listáját beszélték meg, mások a témához kapcsolódóan tárgyalták meg további kérdéseiket.

A délutáni programban jelen volt egy tanszékek szerinti egyeztető csoportmegbeszélés is, amelynek témája ezúttal nem a korábban említett kompetencia-ábra volt, hanem a tanszékhez kapcsolódó kérdések egyeztetése, négy csoportban: biblika, rendszeres teológia, gyakorlati teológia, egyháztörténet. A csoportmegbeszélés eredményei nem kerültek közös összesítésre. Visszatérő vélemény viszont, hogy az előkészített tervezet sok kérdést nyitva hagy, s a további részleteinek kidolgozása előtt még hosszú út áll. A résztvevők észrevételezték azt is, hogy fontos lett volna az egyes kérdések kapcsán az aktuális intézményi gyakorlatok felvázolása is. Több esetben is kiderült, hogy egyik-másik egyházi vezető által kiemelt probléma nem általános, illetve a jól működő modellek inspirálhatják a többi intézményben zajló munkát is. Az intézmények képviselői elkötelezték magukat arra, hogy ezt a munkát folytatni fogják.

A Coetus Theologorum utolsó napirendi pontjaként a jelenlevők egy közös zárónyilatkozatot (Memorandum) fogadtak el. (A Memorandum szövegét lásd a mellékletben.) A szervezők megköszönték az előkészületi munkában való részvételt és reménységüket fejezték ki a munka további folytatására nézve.

A találkozó az illyefalvi KIDA épületének teraszán folytatódott közös vacsorával és kötetlen beszélgetéssel.

(Fotó: Kiss Gábor)