Vladimir Jankélévitch (1903-1985), aki 1951-től kezdve három évtizeden keresztül a párizsi Sorbonne Egyetem morálfilozófia professzora volt, személyében és gondolkodásában annak a három nagy tradíciófolyamnak az ötvözetét jeleníti meg – zsidó, görög, keresztény –, amely két évezreden keresztül meghatározta Európa szellemi identitását. Nemzedéktársaival – Emmanuel Lévinasszal, Paul Ricoeurrel és másokkal – a 20. század második felének filozófiájában kimunkálják azt az „etikai fordulatot”, melynek értelmében a bölcseletnek az addigiakhoz képest sokkal komolyabban kell vennie és elemeznie az emberi élet méltóságának, érinthetetlen szentségének és erkölcsi tartalmának a tényét. Gondolkodónk 1968 és1972 között jelenteti meg másfélezer oldalas monumentális munkáját, az Erénytan-t (a ’68-as mozgalmak forgatagában!), melyben a maga összetéveszthetetlenül egyéni hangján olyan alapvető értékek komplex elemzését nyújtja, mint a bátorság, igazságosság, szerénység, alázat, szeretet, stb.
Erre a korszakra esik egyik sokat idézett, jelentős munkájának a kiadása is Le pardon (1967) címmel, az Auschwitz utáni társadalmi és személyes megbocsátás lehetetlen-lehetőségéről és annak fenomenológiájáról; ezt négy évvel később ugyanebben a témakörben tartott előadásainak a gyűjteménye követi (L’imprescriptible). A téma rendkívülisége abból fakad, hogy míg ez utóbbi zsurnalisztikus, érces hangvételben az emberiesség elleni bűnök elévülhetetlensége mellett tör lándzsát, addig a korábbi elmélyült, morálfilozófiai mű a megbocsátás hiperbolikus határtalanságát védelmezi – aminek azonban csakis a vétkes őszinte megbánása adhat értelmet.
Az említett két gondolkodóhoz, Lévinashoz és Ricoeurhöz képest Jankélévitch munkásságát az ezredfordulóig kevésbé ismerték a francia nyelvterületen kívül. Azóta viszont egyre inkább felfedezik ezt a sajátos – és emberi viszonyaink megértése, ugyanakkor emberségesebbé tétele szempontjából olyannyira hasznos – gondolati univerzumot. Az életművét jelentő mintegy húsz filozófiai és tíz zeneesztétikai munkája közül az utóbbi években számos napvilágot látott angol, német, román és más fordításokban.