This article argues that Isa 29,15-24 is composed of five coherent segments. The early Isaianic word, 29,15+21, was reinterpreted in a new way by an exilic author in 29,16-17+20. The presupposed blindness of Yhwh serving as a motivation for an ungodly life by those addressed in 29,15, is reconsidered as the ideology of desperate people who deem the blindness of Yhwh explains the present desolate condition of Jerusalem. The former injustice in Isaiah's society (29,21) is reinterpreted as the injustice of the foreign tyrant against the people of Yhwh. Isa 29,18+24 (the blindness of the people) and 29,19+23d-e (the oppressed Yhwh-fearing people) elaborate on the same theme in a larger context and presuppose a similar situation and author as implied by 29,16-17+21, probably to be identified with Deutero-Isaiah. A final expansion of the text reassessing the seeing of Jacob and the reverence of Yhwh by his descendants can be discerned in 29,22-23c, which probably comes from the post-exilic period.

In contrast to most opinions concerning Isa 33 this pericope is far too complex to be explained as one coherent literary unit. Isa 33 has a short anti-Assyrian woe-cry at its bases (vv. 1+4), which once closed the woe-cries of Isa 28–32. Vv. 1+4 were supplemented first (around 598 or 587) by a communal lament, vv. 2-3+5+7-12, bringing the idea of the punishment of Judah and the temporised destruction of the enemy in vv. 1+4 further. Second, (shortly after 539) vv. 1-5.7-12 were expanded by a salvation prophecy, vv. 6+13-24, concerning the returnees, the restoration of Jerusalem and the monarchy.

The aim of this study is, on the one side, to inquire into the meaning of the expression in Deut. viii 3b. Because this expression appears only once in the Old Testament, this study investigates the genitival construction in Num. xxx 13; Deut. xxiii 24; Jer. xvii 16, and Ps. lxxxix 35, and the expression in Num. xxx 3; Judg. xi 36; Isa. xlv 23; and lv 11. One may conclude that these expressions bear signs of a juridical language, with the connotation of `self commitment'. Accordingly, in Deut. viii 3b denotes the self commitment of YHWH.

Az írás, melynek ez a második része, azt taglalja, hogy milyen új módszerek vannak a fejlődési szakaszokat figyelembe vevő lelkigondozásnak a gyermekek esetében.

Az írás, melynek ez a harmadik része, azt taglalja, hogy milyen új módszerek vannak a fejlődési szakaszokat figyelembe vevő lelkigondozásnak a gyermekek esetében.

Csiha Kálmán püspök életének utolsó interjúja, melyet Barantón adott nekem abból az alkalomból, hogy doktoranduszként arra kerestem a választ, milyen hatással van a Történelem az egyes ember egyéni történetére. Az interjúban börtönéveiről és azoknak az életére, személyiségére, szolgálatára gyakorolt hatásáról beszél.

Az írás, melynek ez az első része, azt taglalja, hogy milyen új módszerek vannak a fejlődési szakaszokat figyelembe vevő lelkigondozásnak a gyermekek esetében.

Az írás a történetmondás lelkigondozói lehetőségeit taglalja, különös tekintettel a kisgyermekkorra, amikor a kisgyermek egyik "kommunikációs formája" a történet. Kiderül, hogy a történetmondás mint esemény és élmény, befolyásolja a gyermeknek a kedélyállapotát, lelkiállapotát és akár lelki egészségét is. Röviden összefoglalva: az a gyermek, akinek a felnőtt történetet mesél, kiegyensúlyozottabb és egészségesebb.