Amikor 1999-ben a Radikális Ortodoxia című tanulmánykötet a Routledge kiadónál Londonban és New Yorkban megjelent, a tekintélyes kanadai filozófus és társadalomtudós, Charles Taylor lelkesen üdvözölte. Ajánlásában megállapítja: „A Radikális Ortodoxia egy rendkívül ösztönző gyűjtemény.

Vladimir Jankélévitch személyében és gondolkodásában annak a három nagy tradíciófolyamnak az ötvözetét jeleníti meg, amely két évezreden keresztül meghatározta Európa szellemi identitását: a zsidó, a görög és a keresztény örökség szerves egységet alkot gondolatvilágában. Nemzedéktársaival – Emmanuel Lévinasszal, Paul Ricoeurrel és másokkal – a 20.

Az alábbi dolgozat a francia filozófus Pardonner? című, 1971-ben publikált szövegét elemzi, amely bizonyos értelemben ellentéte a szerző korábbi megnyilatkozásának. Megelőző munkája, a Le pardon (1967) nyugodt kijelentőmódjával szemben a Pardonner? mintha kérdésessé tenné az előző álláspontját.

Szerzőnk szemléletében az idő is éppen úgy változik, mint a folyó, melybe nem léphetünk be két alkalommal. A szenvedés okozása és tapasztalata e két transzcendens valóság együttese átalakítja a tettest és áldozatot; ennek alapján lehetne elévültnek tekinteni a vétket. Az elévülés azonban sohasem helyettesítheti a bocsánatot. A felejtés nem morális aktus. A hiányos emlékezet felületesség, a túl erős emlékezés azonban haragot szül. Spirituális kapzsiságra utalhat azonban, ha valaki a gonosz tapasztalatának integrálását a megbocsátás útján mintegy hőstettet kívánja véghezvinni.

Ez a tanulmány a felmentés problémáját elemzi Vladimir Jankélévitch gondolkodásában. A felmentés a sértett fél azon próbálkozása, hogy a mélyen elrejtett emberi gonoszságon túl olyan külső mozzanatokat találjon, amelyek motiválhatták az elkövetőt. Az oknyomozó eltökéltségével keresi a választ az "unde malum?" kérdésére.

The God of Jankélévitch is creative energy, eternal acting goodness and love, but it is not a person and does not personally know its creations. It does not rule, does not enter into a covenant, does not bring redemption at the cost of its own heartbreak, does not judge sins and does not forgive them, does not speak, does not give commandments, does not conquer death, does not resurrect the dead, and does not offer eternal life.

Nagy horderejű döntésekbe nem szólhat bele mindenki; beszélni viszont minden ember beszél. És az is kommunikál, akinek valamilyen betegség korlátozza beszédkészségét. A homo loquens tágabb értelemben a kommunikáló ember. Dolgozatunk elsősorban a beszéd etikájának az alapkérdéseit kívánja feltárni és kritikailag bemutatni, ezt azonban csakis ennek a tágabb kontextusnak a figyelembevételével tehetjük meg.

Az elmúlt húsz esztendőben tudományos igényű szociálpszichológiai felmérések egész sora kutatja, hogy milyen hatással van a megbocsátás az egyén szellemi és testi egészségre, emberi kapcsolataira, az érintett közösségekre illetve a társadalom egészének épségére.

A téma vallásos és pszichológiai elemzése kézenfekvő, de mit mondhat minderről a filozófia? Jelen tanulmány elsősorban filozófiatörténeti jellegű: a kérdéssel foglalkozó egyik jelentős kortárs megközelítés kritikai bemutatása kíván lenni.

Paul Ricœur utolsó nagy munkája, a 2000-ben megjelent La mémoire, l’histoire, l’oubli a következő kérdéskörrel foglalkozik: „a múlt reprezentciója az emlékezet és történelem szintjén, a felejtés kockázatának árnyékában”, avagy „egy hiányzó dolog jelenvaló reprezentációja”. Ennek legpregnánsabb képi megjelenítését és drámai sűrítését a szerző a wiblingeni kolostorban (Ulm) megpillantott szoborkompozícióban véli felfedezni.

Jelen dolgozat, amit inkább meditatív előadásnak neveznék, röviden, 12 pontban mutatja fel azokat a csomópontokat, ahol a Frankl-i gondolat és érzésvilág, világszemlélet és látásmód metszi a bibliai kijelentést, ennek szemléletbeli alapvonalait, a „bibliai dinamikus totalitást”. A következő kérdésköröket elemezzük: Isten természete, a rossz és a szenvedés problémája, az idő és a cselekvés értéke a múló időben, a megbocsátás szükségszerűsége és ajándéka, a létezés elfogadása minden ellentmondásossága dacára.