 Kozma Zsolt · 2020-04-25
Miért tekintett Isten az Ábel áldozatára, és miért nem tekintett a Kainéra? Évszázadok teológusainak kérdése ez, több elhibázott, félreértelmezett magyarázattal. Ezek egyrészt hamis párhuzamokból indulnak ki, vagy felekezeti elfogultsággal magyaráznak, másrészt abból értendők, hogy az ember megpróbálja, hogy saját döntéshelyzeteit és magát a döntés motivációját Istenre vetítse. |
 Kozma Zsolt · 2019-02-09
Az őstörténetek közül talán az 1Móz 4,1–16 a leghiányosabb és a legtöbb feltételes választ kapott szöveg. |
 Kozma Zsolt · 2019-02-09
A szerető Isten megengedte, hogy az ember a kert minden fájáról egyék (2,16), de most ezzel szemben, saját maga számára ír elő törvényt. Gondolkozásában a gyermeki engedelmesség és szabadság helyébe a vallás és a korlátozó törvény lép. Téved. |
 Kozma Zsolt · 2019-01-25
A megbízott ember (mandatárius) nemcsak a kis védett területért felelős, hanem magára a Földgolyóra nézve is, s törekednie kell arra, hogy egész lakóhelyünk Éden legyen. |
 Kozma Zsolt · 2019-01-25
Az is jellemző erre a forrásiratra, hogy az események helyét földrajzilag is megjelöli, most itt a kertről is közöl adatot. Ebben a „körülkerített” kertben az ember megélhetést, életlehetőséget kapott Urától, ezen kívül élete veszélyben volt. |
 Kozma Zsolt · 2019-01-07
Az ember csak addig ura a természetnek, ameddig Istennek engedelmes gyermeke. Máskülönben megtörténhet az, hogy vagy eltiporja az Úr által teremtett természetet, vagy kihasználatlanul hagyja azt, amit megművelésre kapott tőle. |
 Kozma Zsolt · 2019-01-06
Ahogyan az állatvilág kapta Istentől a parancsot (1,22), úgy most az a férfivé és nővé teremtett ember felé szól, s ahogyan megáldotta az állatokat, úgy most az ember kapja az áldást. |
 Kozma Zsolt · 2018-12-10
Az itt következő textusmozaikok alapforrása a Szavak az Igéből kötet, de ezek itt rövidebbek, mint amott, egyben a szövegek továbbgondolásai, s ilyen értelemben mégis másak, teljesebbek. |
|
Kozma Zsolt · 2018-12-10
Ennek a résznek az első verse tulajdonképpen felirat, amelynek az a rendeltetése, hogy összefoglalja azt, amiről a következőkben beszélni akar. Ez pedig Isten világa, amelyből a P annyit értett meg és adott tovább, amennyire korlátai között képes volt. |
 Kozma Zsolt · 2018-11-16
Az itt következő textusmozaikok alapforrása a Szavak az Igéből kötet, de ezek itt rövidebbek, mint amott, egyben a szövegek továbbgondolásai, s ilyen értelemben mégis másak, teljesebbek. |
 Kozma Zsolt · 2018-10-29
Hárán és Kánaán, Kánaán és Egyiptom, Gesúr és Jeruzsálem, a pogányság és az otthon messze „kerültek” egymástól, s a vétkeseket a szükség vagy valamilyen felső-belső parancs arra készteti, hogy hazamenjenek. Azonban a bűn miatti sokmérföldnyi távolságot nem ők, hanem annak a kezdeményező szeretete győzi le, aki ellen vétkeztek. |
 Kozma Zsolt · 2018-10-29
A fiatalabbik fiú az apjától független, önálló életformát önakaratából választotta. Saját döntésének a következményeként mások áldozatává vált. Minden bizonnyal, nem az apja utáni vágy késztette hazatérésre, még kevésbé az, hogy ott hagyja a pogány életmódot, hanem az éhség, s most önakaratából hoz döntést: hazatér. Képi szinten beszélhetünk arról, hogy kockázatot vállalt, de az egész példázat üzenete az, hogy a megtérés nem kockázat, mert a befogadás bizonyos. |
 Kozma Zsolt · 2018-10-19
Absolon története (2Sám 13,1–19,15) nem csupán király–utód, hanem apa–fiú történet is, s ebből, bár nem központi esemény, kiemelhető a megbocsátás momentuma. A bűn, közbenjárás, megbocsátás témakibontás tulajdonképpen három személyt hoz előtérbe: az Absolonét, a Joábét, és a Dávidét. |
 Kozma Zsolt · 2018-10-07
Lényegesnek tartom, hogy a bibliai személyekhez fűződő eseményeket általában viszonytörténetekként értsük meg, s ez sajátosan érvényes ezekre a történetekre. Mindazt, ami itt történik, a személyek egymáshoz való viszonyulása alakítja. |
 Kozma Zsolt · 2018-09-30
Feltűnő, hogy a kibékülés-történetben sem Jákób csalásáról, sem Ézsau bosszú-forralásáról egy szó sem esik, noha ez kimondatlanul is ott van mindkettőjük gondolatai között: tettekkel „emlékeznek” arra, ami húsz évvel azelőtt történt. |
Kozma Zsolt · 2018-09-30
A politikai változások utáni években, az egyházban az eltemetett kérdések között talán a legsúlyosabb a megbocsátás volt. Nem illett vagy nem mertünk erről beszélni. Mintegy negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy felszínre kerüljön a tudatosan (?) elhallgatott kérdés. Kozma Zsolt sorozata a megbocsátásról. |
|
Kozma Zsolt · 2017-02-20
Egy rendkívüli írást lapozgatok. Tartalmában tömör és mégis szemléletes, mondatai axiómaszerűek, stílusa emelkedett, nyelvezete kulturált. Ennél többet nem kívánhat az, aki az elvontakból csemegézni akar. |
Kozma Zsolt · 2017-02-20
Erről a legújabb kori népvándorlásról mindenkinek van valamilyen véleménye, de nagyon kevésnek van belátása abba, ami tulajdonképpen történik. Nekem sincs, de miért ne gondolkozhatnék én is erről, mint akárki más. Nem a taplólelkűekről beszélek, akiknek minden mindegy, fontos, hogy személy szerint őket ne érintse, hanem azokról, akiknek, ha erről hallanak, ha ezt a képernyőn látják, a „kis szürke agysejtjei” működésbe jönnek. |
|
Kozma Zsolt · 2015-03-22
A következő pár sorral azokat célzom meg, akik jobban meg szeretnék ismerni önmagukat, és akik másokat is teljesebb önismeretre akarnak juttatni. Azt kísérlem meg, hogy egy kissé érthetőbbé, megmagyarázottabbá tegyem az alcímben jelölt három fogalmat: bűn, megváltás, hit. |
Kozma Zsolt · 2015-03-22
Az előbbiekben azt fejtegettem, hogy az élet, a lenni, a vagyok meghatározói személyemnek: testi-lelki mivoltomnak, keresztyénségemnek, hitemnek, magyarságomnak, és azt is, hogy ezek mit jelentenek, mert a „micsodánál” is érdekesebb a „mit jelent, mire jó”. |
|
Kozma Zsolt · 2015-03-22
A Hegyi beszédben Jézus az aggodalmaskodásról prédikál: az életről (liliomok és madarak) és az eledelről (ruha és étel). Az élet, a test, több mint az étel és az öltözet. (Mt 6,25–34). Az elvont fogalmat képi szintre hozza le, hogy ezek az egyszerű halászok – még missziói útjuk előtt – lelkileg felszabadultan, aggodalommentesen kövessék őt. |
Kozma Zsolt · 2015-03-22
Mi, lelkipásztorok, vallástanárok, teológiai tanárok szolgálatunk folyamán sok-sok hibát követünk el, s ez nem csupán a mi nemzedékünk felé elmondott bírálat. Kommunikációs hibákra gondolok, olyanokra, amelyekre nem figyelmeztettek tanítóink, vagy ha igen, hiába tették. Két ilyen pedagógiai vagy éppen teológiai mulasztásunkról, félrefogásunkról lesz szó. |