Stephen Hawking korunk egyik legmeghatározóbb gondolkodója méltán örvend széleskörű elismertségnek. Felmerül azonban a kérdés: vajon tudományos tekintélye igazolhatja-e a sajátosan filozófiai és vallási kérdésekre vonatkozó kijelentéseit is? John C. Lennox az Oxfordi Egyetem matematika professzora késégbe vonja ezt. Nem Hawking szigorúan tudományos tételeit vizsgálja, hanem azokat a világnézeti-, filozófiai, vallási és antropológiai állításait, melyeket a tudós az utóbbi időben gyakorta hangoztat. A gond az, hogy Hawking úgy tünteti fel ezeket, mintha a tudományos szemléletből következő evidenciák volnának. Redukcionista szemlélete szerint például „úgy tűnik, nem vagyunk egyebek biológiai gépeknél, a szabd akart pedig csupán illúzió.” Mintha a tudományból egyenesen az következne, hogy valóban nincs szabad akarat, a mindenséget pedig egyedül a gravitáció teremtette – tehát nem Isten. Miután a tudomány és hit ideológiai alapokra épülő korábbi antagonisztikus szemléletét a XX. század másodok felétől kezdődően sikerrel váltotta fel e két terület komplementárisának modellje, most a jeles tudós az új ateizmus szószólójakét megint csak szembe állítja az eget és a földet, Istent és a világot: „..az M-elmélet előrejelzése szerint rendkívül sok univerzum létezik, amelyek a semmiből teremtődtek. Teremtésükhöz nincs szükség semmilyen természetfölötti lény vagy Isten közbeavatkozáséra.” Előadásuk amellett érvel, hogy azok a különböző perspektívák, amelyek a maguk sajátos módszerével vizsgálják a valóságot (tudományos, filozófiai, művészi, vallási, stb.) nem törhetnek egyeduralomra a többivel szemben anélkül, hogy ezzel ne csorbulna az eredet-ember-világ-rendeltetés egységének holisztikus szemlélete.