A kezdetkor, az elhíváskor még bármi megtörténhet. Még nincs ott a vérverejtékes kiszenvedés, a megkínozottak fájdalma, a mártírhalál hideg dicsősége. Itt még erő van, hatalom van, minden jól indul. Sokszor Isten elhíváskor belenyúl az övéi életébe és visszaadja nekik az emberi méltóságot. Mózesből, a szökevényből így lesz népvezér, Ámószból a pásztorból próféta, aki a királlyal veszekszik, de a juhászbojtárból is így lesz király. A kisember kitörésének és felemelkedésének története sok ilyen elhívás, ezért szeretjük olvasni és hallani. De nem ilyen az Elizeusé. Ebben a pár versben summásan sok minden benne van: az elhívás, az emberi érzések, amelyek akadályoznak, a feddés és az elmarasztalás, de azután az engedelmesség is. Derűs hangulat helyett rögtön nehéz feladatok várnak Elizeusra. Ezen az istentiszteleten megnéztük Elizeus első nehézségeit, feladatait hátha ezáltal könnyebbé lesz ez a mi nehéz keresztyén hűségünk.

Engedjétek meg, hogy egy kérdéssel kezdjem. Van-e az itt ülők között valaki, aki saját üdvössége érdekében körül akarna metélkedni? Van-e olyan, aki esetleg ezt már korábban megtette? Senki? Senki, aki a Krisztus helyett a körülmetélkedést választaná? Akkor engedjetek meg egy második kérdést is: Van-e az itt ülők között valaki, aki úgy gondolja, hogy az ember a „törvény” cselekvése által – bármi legyen is az – lesz igazzá Isten előtt?

Az istentiszteleten az első négy tanítvány elhívása került terítékre. Jézus Galileában halászokat szólít meg. Galilea egy kevert nemzetiségű, félig asszimilált közeg. Isten mégis innen hív el szolgálatára embereket. Ha szívünkre ülne a kilátástalanság társadalmi jelenségeink miatt, vigasztaljon bennünket, hogy Isten bárhonnan elhívhat tanítványokat. Az evangélium nem tan hanem életvezetés. Ezért fontos életünkkel hirdetnünk az evangéliumot, és ezáltal képviselnünk a tant. Képesség helyet készenlétre van szükség, feltétel nélküli odaadásra. Elhivatásunkban ez erősíthet bennünket, ha életünket Krisztus szolgálatába akarjuk állítani, akkor a többi majd megadatik nekünk.

Kolozsváron élek, a belvárosban, 100 m2 alapterületű egyházi lakásban, néhány hónapja magyar kormánypénzből csodálatosan felújított közös belső udvarral. Teológiai tanári fizetésem magasabb, mint a romániai átlagbér. Van két gyermekem, két nagy fiam, akik keresik a helyüket a világban, és még nem találták meg a helyüket az egyházban. Abban az egyházban, amelynek én is lelkipásztora vagyok. Azok a gyermekek, akiknek én az apja vagyok. Szerető apja.

Egy magára valamit is adó filmsorozat ma úgy kezdődik a tévében, hogy néhány jelenetet bemutat az előző rész tartalmából. Az elhívás a szolgálatra igehirdetési sorozat első részében Jeremiás kapcsán arról hallhattunk, hogy az ember, amikor meghallja a prófétai szót, akkor válik tanítvánnyá, akkor vagyunk tanítványok, ha azt mondjuk, ami ránk bízatott és akkor kezdődik a küldetésünk, amikor felvállaljuk a feladatot, amit Isten ránk bízott.

Egy legációs kibocsátó alkalmával azt mondtam, hogy szeretném a beszédemet úgy elmondani, hogy azt egyfajta hamuba sült pogácsaként magatokkal vigyétek, tápláljon benneteket, ha megéheztek. Nem kalács, nem is kenyér, csak egy pogácsa, de az is valami.

Néhány héttel ezelőtt egy nagyáruházban voltunk a feleségemmel, ez a teológiás póló volt rajtam, és míg a feleségem a ruhás részlegen keresett magának valamilyen blúzt én egykedvűen álldogáltam a folyosón, de azt is mondhatnám, ahogy Brian mondaná, túláradó boldogságtól sugárzott az arcom. De ezt nem láthatta az az ember, aki hátulról megérintett, mint Jézust a vérfolyásos asszony. Azt kérdezte tőlem, hogy tudnék-e segíteni neki. Milyen megható, villant át az agyamon, hogy ez az ember felismerte bennem a lelkészt és segítségemet kéri.

-Elhangzott Bukarestben, 2018.április 17-én-

Akadémiai Istentisztelet 2018 február 25-én.
Textus: Ézsaiás 5, 1-7: Dal az Úr szőlőjéről
Lekció: János 15, 1 – 8: A szőlőtő és a szőlővesszők
1. 404. dics. Siess, keresztyén, lelki jót hallani 1 – 3 v.
2. 403. dics. Semmit ne bánkódjál 1 – 2 v.
3. 386. dics. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom 1 – 4 v.
4. 80. Zsolt. Uram, ismétlen térj mihozzánk 4 – 6 v.
5. 342. dics. Velem, én szent Atyám 4 – 6 v.
6. 394. dics. Kegyelmes Isten, kinek kezében 1 – 4 v.

Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. A hűség jelei a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja.

A történelem az élet tanítómestere – ezt a magyarul is idézett szólást keresztyén módra kell megfogalmaznunk: Isten történelme az élet tanítómestere. Ő bekeblezte erdélyi protestáns egyházainkat a maga történelmébe, így Isten történelme a mi történelmünk, és a mondat így is igaz: a mi történelmünk Isten történelme.

Istenországa és a művészkedő egyletesek

– elhangzott 2017. augusztus 6-án, az ODFIE által szervezett, ARTZ elnevezésű összművészeti ifjúsági fesztivál záróistentiszteletén –

Textus: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. (Mt 13,44–46)

Játszódjunk el a gondolattal, hogy megírhatnák a cselekedeteinkről szóló könyvet. Vagy lektorálhatnánk azt, amit mások írnak rólunk. Nem húznánk ki belőle azt, ami rossz fényben tűntet fel minket és csak azt hagynánk meg benne, amivel dicsekedhetünk, aminek fényében megfürödhetünk? De, nagy valószínűséggel így tennénk. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv nem egy ilyen cenzúrázott könyv. Benne van az is, hogy milyenek voltak valójában az apostolok, a tanítványok, a Krisztust követő első keresztyének.