A tanulmány Ézsaiás 6,9-10 teológiai jelentőségét elemzi, amely központi szerepet játszik az eleve elrendelés és a hit kapcsolatának értelmezésében. A szöveg ókori verzióinak (Septuaginta, Targum) és újszövetségi recepciójának megvizsgálása után részletesen foglalkozik a perikópa jelenlegi kontextuson belüli értelmezésével, illetve annak jelentőségével Ézsaiás prófétai tevékenysége összefüggésében. Arra következtet, hogy a prófétának szóló paradox parancs nem egy általános teológiai tételt vázol, s nem is a prófétai üzenet konkrét tartalmával foglalkozik, hanem Ézsaiás további kommunikációjának a formai módját körvonalazza. Az "úgy beszélni, hogy ne értsék" gondolat nem más, mint egy szokatlan isteni válasz a "tisztátalan ajkú nép" (Ézs 6,5) magatartására.