A Teológiai Intézet lassan hagyománnyá váló nyílt napja március 6-án is számos unitárius hallgatót vonzott, hogy mélyebben megismerje a képzés adta lehetőségeket, Kolozsvár azon szeletét, amelyet a mindenkori teológiai hallgatók magukénak éreznek. A népes, 23 fős csapat legnagyobb részét a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium 10–12. osztályos tanulói tették ki, de érkeztek diákok Marosvásárhelyről, Aranyosrákosról és Ádámosról is.

A délelőtti, közös programon való részvétel után az érdeklődök egyöntetűen elégedettségüknek adtak hangot. Elmondásuk szerint olyan információkkal gazdagodtak a képzést illetően, amelyeket sem világhálón, sem lelkészeik, tanáraik elmondásából nem ismertek, de kétségkívül szükségesek ahhoz, hogy átgondolt döntést tudjanak hozni jövőjükkel kapcsolatban. Csaknem mindegyikük kiemelte a Tódor Csaba, az unitárius rendszeres teológia tanára által tartott rövid próbaórát, mely nem csak a képzés szerkezetéről szolgáltatott áttekintést, hanem a kortárs unitárius hittan legfontosabb tételeit is felvillantotta a diákok számára.

A nyílt nap délutáni, unitárius kollégiumban zajló része fiatal program, keresi még útját, hogy a nélkülözhetetlen Intézet-bemutató után hogyan tudná az unitárius kari létesítményeket, szervezeteket és nem mellesleg hangulatot átadni, bemutatni. Az idei évben a délutáni programrész az egyházi intézményeknek, Püspöki Hivatalnak és a János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak is otthont adó, Pákei Lajos által tervezett új kollégium épületének bemutatásával kezdődött. A diákokat Kovács István püspök fogadta, aki a kialakuló beszélgetésben kiemelte: nincsen recept, nincsen előre meghatározott út, Isten mindig más-más módon hívja el azokat, akiket a lelkészi szolgálatra szólít.

A program Széles László teológiai hallgató, az ODFIE alelnöke által tartott áhítattal folytatódott. A bibliai alapgondolat a Préd 12,12–14 volt, a rövid beszéd abban csúcsosodott ki, hogy a teológiai hallgatói lét, a lelkészi szolgálatra való felkészülés legfontosabb aspektusa az Istennel való élő, személyes, hitbéli kapcsolat.

Nagy Norbert egyetemi lelkész ezt követő előadásában csatlakozott az áhítat gondolatmenetéhez. Körbejárta mindazokat a szerepköröket, feladatokat, amelyeket egy lelkész betölthet, de világossá tette, hogy elsődlegesen azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel, célunk-e a mindennapok során ennek a kapcsolatnak a mélyítése. Ezt követően pedig mindannyiunk feladata, hogy hitünket mélyítve, önmagunkat megismerve felfedezzük erősségeinket, gyengeségeinket, majd Isten és emberek szolgálatába állítsuk ezeket.

Bár a fentebb felsorolt programpontok száraznak tűnhetnek, a résztvevő diákok egységesen pozitívan értékelték ezeket. Véleményük szerint, szükség volt a nyílt napon néhány komoly, mélyebb kérdéseket boncolgató alkalomhoz is, természetesen fiatalos, derűs lendülettel, őszinte, szabad párbeszéddel.

A nap záróakkordja a teológiai hallgatók által szervezett interaktív feladatsorozat volt. A játékosan felépített programban a résztvevők nem csak egyháztörténeti betekintést nyerhettek, hanem önmagukat, személyiségüket is egyházi kontextusba helyezhették, így mélyítve, továbbgondolva az eddigiekben szerzett információkat.

A megkérdezett diákok egyöntetűen tetszésüknek adtak hangot, és hasznosnak értékelték a gondosan, lelkesen előkészített programpontokat. Olyan résztvevők is eljöttek, akiknek nem ez volt az első nyílt napja. Ők kiemelték, hogy nyilvánvaló az a szándék, hogy a szervezők évről-évre figyelembe veszik a visszajelzéseket, és igyekeznek úgy felépíteni az eseményt, hogy az még barátságosabbá, könnyebben megközelíthetővé tegye a teológiai képzés kívülállók számára láthatatlan mélységeit és magasságait.

Széles László
negyedéves unitárius hallgató