2024. július 8-9 között került sor a Teológiai Intézet oktatói és az egyházkerületek képviselőinek közös megbeszélésére. A helyszín ezúttal is az illyefalvi KIDA központ volt, ahol a résztvevők másfél napon át néhány témát körüljárva beszélgettek az Intézet és a lelkészképzés aktuális helyzetéről, kérdéseiről.

A tanácskozás az erdélyi Valláskutató Intézet egyik aktuális kutatásának a bemutatásával indult, amely az erdélyi magyar protestáns lelkipásztor szerepkörét vizsgálja. A projekt első fázisában interjúk segítségével történt meg a figyelemre méltó kérdéskörök körvonalazása. Kató Szabolcs, aki közreműködik ebben a kutatási projektben egy készülő kérdőívet prezentált, amely az interjúk alapján a gyülekezeti lelkipásztor szerepkörét járja körül, s ehhez várt külső impulzusokat, javaslatokat a teológiai tanárok és egyházkerületi képviselők részéről.

Kiss Jenő a lelkészképzés teológiai jellege és célkitűzései, illetve az egyházi gyakorlat közötti egyre látványosabb szakadék kérdését tematizálta. A lelkipásztorképzés sajátos, spirituális jellegét intézményi szinten háttérbe szorítja egy szervezeti retorika. A lelkészi gyakorlatban pedig a teológia elveszíti a normatív jellegét. A teológiailag reflektált, szakszerű szolgálatvégzést felváltja egy sekélyes munkavégzés. A segédlelkészek vagy lelkészek fogadalmában megjelenő erősen teológiai jellegű szerepkörök minimalizálódnak és eltörpülnek más olyan szerepkörökhöz képest, amelyek időközben rárakódtak ezekre az elsődleges feladatokra. A szolgálatvégzésben kötelező szakmaiság személyfüggővé, opcionálissá, másodlagossá válik. Nemcsak azzal van gond, hogy ez megtörténik, hanem azzal is, hogy ez elfogadhatóvá válik.

Horváth Levente az egyházi jövőkép vázolásának szükségességét vázolta fel. A lelkészi szolgálatban tevékenykedők körében is érzékelhető egy külső nyomás. Nincs életre szóló állás, klasszikus értelembe vett hivatás, az életpályák kérdésében a múlté. A kiégéssel szemben az egyetlen megküzdési forma a pályaváltás. Meglátása szerint egy "transzilván görcs" diktálja a feladatokat, amelyből hiányzik a prófétai távlat és reflektált jövőkép. A megbeszélésen elhangzik az a gondolat is, hogy az ifjú teológusok valójában kétféle egyházat látnak maguk előtt. Egyik az, amely az ifjúsági táborokban él, ahol a felekezeti vagy hitvallási jelleg kevésbé jelentős tényező. Egy másik az, amely a hagyományos értelemben vett templomi vallásosság. A kettő között sok esetben szakadék van. Kérdés az, hogy ezt az elszakadást, amely már szervezti szinten is komoly következményekkel jár, hogyan tudjuk megfelelő módon kezelni.

A megbeszélés utolsó témája a megüresedett ifjúsági lelkészi állás betöltése, illetve ennek kapcsán az ifjúsági lelkész feladatkörének megbeszélése volt. A Teológiai Intézet olyan embert keres erre a feladatra, aki nem oktatói, hanem lelkipásztori, mindenekelőtt nevelői, lelkigondozói és az istentiszteleti élethez és szakmai gyakorlathoz kapcsolódó adminisztrációs feladatokat végez. Kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a lelkészi szolgálatra készülő hallgatók hiteles vezetője, felkészítője legyen, ugyanakkor olyan tekintéllyel és készségekkel bír, amelyek révén irányítani tudja a fiatal nemzedéket. A beszélgetést követően a helyszínen ennek a kérdésnek egy rövidtávú, szeptembertől egyéves megbízással induló, illetve egy középtávú megoldása körvonalazódott.