A felolvasott igerész kapcsán a tanítványság három ismertető jeléről szeretnék beszélni. Az egykori és szerintem a mindenkori tanítványoknak, magukat keresztyéneknek valló, vagyis Krisztust-követő tanítványoknak a leírására három jellemzőt ragadok ki a szövegből, ami tulajdonképpen négy tulajdonságot, tevékenységet jelöl. A jó, hiteles tanítvány az engedelmes, tanúskodik, tanítja és hirdeti Jézus Krisztust.

1.Mit jelent engedelmesnek lenni? Semmiképp sem a szolgalelkűséget. Különbség van az olyan ember között, aki szolgalelkű és az olyan ember között, akit a szolgálat lelke vezérel.
Isten az embert szabadnak teremtette, fiaiként kezel minket, de ha mi mást tekintünk fontosabbnak nála, akkor zsarolhatóvá válunk, és nem tudjuk betölteni küldetésünket Az eredeti görög szava az engedelmességnek épp azt jelenti, hogy tudom ki az első, ki a fontosabb, ki a nagyobb. Istennek kell inkább engedni, mint embereknek. Követni azt, aki hatalmasabb, azt jelenti, hogy értelmemmel felfogom az erőviszonyokat és ennek eredményeképp bizalmam van benne. Isten a Szentlelket azoknak adja, akik néki engednek. Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.
A spirituális piacon nagy a kínálat, és nehéz eldönteni, mi az, ami emberi agy szüleménye és mi az, ami Lélektől való. Nagy a kísértés, hogy bedőljünk különböző divatos irányzatoknak, ha szép a csomagolás.
Meglepő a Gamáliel tanácsa, hagyjuk, hogy működjenek és az idő majd eldönti ér-e valamit az ő beszédük. Isten megjutalmaz a nevének jelentése és ő az a híres tanítómester, akinek tanítványai között ott találjuk Saulust, a későbbi Pál apostolt. Érdekes a kontraszt, Gamáliel bölcs és szelíd, Saulus fiatal és heves. A tanács tulajdonképpen a jó pásztorról szóló tanításban olvasható veszélyt vázolja fel lehetőségként, ha nincs pásztor szétszéled a nyáj. Ebből a megfontolásból fogdosták össze a keresztyének vezetőit akkor és a későbbi időkben is. Egyháztörténeti érdekesség: Apostoli succesio a róm-kat püspöknél. Az államhatalom nem tudott úrrá lenni a helyzeten, mert nem tudták, hogy ki a lelki vezetője az egyháznak.
Az hogy Istennek engedelmeskedünk inkább, mint a földi hatalmasságoknak, óhatatlanul konfliktushelyzethez vezet, amikor meg kell valljuk hitünket. Status confessionis. És ezzel megérkeztünk a második jellemzőhöz.

2.A jó tanítvány az tanúskodik, bizonyságot tesz. Az eredeti görög szó, a mártír az többet sejtet, hiszen benne van az is, hogy akár élete árán is bizonyságot tesz.
Tanúskodás. Először lejegyeztem a gondolataimat, aztán begépeltem a beszédet. Ennél a szónál kézírásomat böngészve először tamáskodást olvastam. És talán nem véletlen volt az elolvasás, hiszen mi tanúskodás helyett sokszor csak tamáskodunk, hitetlenkedünk. Tanú az, aki a látott tényeket bizonyítja. Ha nem vagyunk Jézussal, ha nem vagyunk kapcsolatba vele, akkor nagyon nehéz hitelesen bizonyságot tenni róla. Akkor valóban nagyon vérszegénynek bizonyul a tanúságtételünk. De hát mit tegyünk akkor, amikor valóban úgy érezzük, hogy messze kerültünk tőle, hogy olyan utakon járunk, amelyeket nem ő javasol nekünk. Szerintem egy tanúskodás, bizonyságtétel akkor hiteles, ha nem akarok többet mondani, mint amennyit valójában hiszek, érzek, tudok Istenről. Egy per során van, amikor arról kell tanúskodni, hogy nem lehetett itt vagy ott a vádlott, mert abban időpontban pont velem volt. Ez az alibi. Egykor majd meg kell álljunk egy végső ítélőszék előtt, ahol számot kell adjunk arról, hol voltunk, merre jártunk. Lesz-e hiteles alibink? Mondhatjuk-e azt nyugodt szívvel, hogy Jézussal voltam? Azt hiszem nem, még mi teológusok sem, mindannyiunk életében voltak, vannak és lesznek vargabetűk, amikor távol kerülünk tőle. De paradox módon ez nem jelenti azt, hogy ő is eltávolodott volna tőlünk. Ha én nem is voltam vele, de ő mindvégig velem volt. Ez az én bizonyságtételem most őróla.
Nagyon beszédes az a tény, amikor arról olvashatunk a 41. versben, hogy az apostolok örömmel mentek el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy Jézus nevéért gyalázattal illettessenek. Mi egy ilyen helyzetben nagy valószínűséggel szomorkodunk, vagy bezárkózunk vagy éppenséggel kikérjük magunknak, hogy jön ahhoz bárki is, hogy minket kritizáljon, szidjon. És megfeledkezünk arról, hogy sokszor nem is minket szidnak Jézus neve miatt, hanem épp fordítva, miattunk szidják Jézust. Ha Jézusnak ilyen papjai vannak, akkor inkább nem kérek belőle. Ha Jézusnak ilyen teológusai vannak, akkor inkább máshol keresem a kérdéseimre a feleletet. Ha ez a keresztyén egyház, akkor inkább máshol keresem az üdvösség útját.
És ezzel elérkeztünk a jó tanítvány harmadik jellemzőjéhez is.

3.A jó tanítvány az tanítja és hirdeti Jézust a Krisztust. De Istennek engedelmeskedő, Jézusról bizonyságtevő élet hiányában a tanítás és az igehirdetés is lelketlennek és lélektelennek bizonyul. Csak mímeljük azt. Utánozni próbáljuk más tanítók és igehirdetők beszédét, gesztikulálását. És csodálkozunk, hogy nemhogy azt a hatást nem érjük el, amit ők elértek, de ellenszenvet is kiváltunk a minket hallgatókból. Meg kell találnunk a saját hangunkat. Egy magyar együttes koncertszervezői állást hirdetett meg és a pályázati feltételek között az szerepelt, hogy olyan embert keresnek, aki nem ijed meg a saját árnyékától, és ha kirúgják az ajtón bemászik az ablakon, legyen kreatív és tudjon azonosulni az együttes életfilozófiájával, küldetésével. Azt hiszem, hogy ezek az apostolok sikeresen pályázhattak volna egy ilyen állásra. Hiszen nem törtek össze a különféle megpróbáltatások között, börtönbe be, onnan ki, majd újra fogolyként börtönbe, majd megverték őket, próbálták megfélemlíteni őket és ők továbbra is töretlen hittel, vagy inkább még erősebb hittel végezték a dolgukat, kreatívak voltak hiszen a legkülönfélébb helyeken hirdették, hogy Jézus a Krisztus. Hogy a Megváltó, az Üdvözítő a Felkent, a Messiás, akit várunk. Templomban és házanként, közösségben és egyénileg. Tanítva és hirdetve, hogy Jézus a Krisztus. Didakszis és evangélizáció. Átadni a tudást és jól közhírré tenni azt. Azt hiszem, hogy a tanítványoknak ez a jellemzője figyelmeztet minket arra, hogy nehogy egy szűk, csak a beavatottak számára nyitott társaságnak tekintsük Krisztus egyházát. Viszont nem elég csak az örömüzenetet hirdetni, tanítani is kell az embereket. Mit tanítunk? Már az iskolában is ez az egyik alapkérdés? Az anyagot vagy a gyermekeket? Egyformán fontos mindkettő. A tan, hogy Jézus a Krisztus és az emberek is fontosak. Ezért kell elmenni a házakhoz is, nem elég csak a templomban prédikálni.
A tudást át kell adni. Tanúskodni és tanítani szavunkban közös a tan szó. A görögben ez nincs így, viszont megtudunk onnan is egy érdekességet, ha a tanulni szó, tanítványság szavak gyökét keressük, akkor ez a math szó, amiből lett a matematikus szavunk is. Tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy a Teológián nincs szükség matematikára és azért lesz valaki humán beállítottságú, mert a reál tantárgyakat nem érti, de hogy ez mennyire téves gondolat, és hogy igenis tanítványság és matematika és Lélek kapcsolatban vannak egymással azt József Attila versével szeretném érzékeltetni.

József Attila: A SZÁMOKRÓL
Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok -
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.

Ámen