Az ég ereszét izzítani kezdte a nap. Hajnalodik. Van, aki számára utolsó a mai nap pislantása. Az ünnep mindenkit Jeruzsálembe terelt: Cézárea elengedte helytartóját, Galilea az ő urát, a profán terektől rövid ideig jól szabályozott, lényegre kihegyezett és mégis az igazságot elfedő tennivalókkal eloldotta magát a nép. A szentföld szívta magába a káromlásokat és imádságokat, a csomagokkal terhelt vánszorgók horzsolták utcáit, a lázadók titkos cselszövéseitől ilyenkor huzatosabbak a sikátorok, Exodus fiaiban izmosodni kezd az évről évre, ünnepről ünnepre súlyosbodó igát összetörő forradalmi érzület, Exodus lányaiban pedig a messiásszülő vágy minden páskával egyre rétegesebb, kiüresedő hivatássá terül.

Íme, az ember, aki az ünnepi porfelhőben nagy eszméket keres. Élete barázdáiba ásott katarzist. Mélyen szántó gondolatokat, magasröptű célokat, hibátlan, elsőszülött prédikációkat, feláldozható bárányt, méhet, családtagot. Olyat, aki utoljára oltja el a villanyt. Vagy fújja el a lámpást.

Egy céltudatos küldöttség lihegve érkezik a huzatos Jaffa-kapun át: amnesztiát kérni jött. Jézus Barabbásunkat, a mi hősünket, a népéért tüzesen harcoló és könyörtelenül gyilkoló Jézus Bar-Abbát, az atya fiát elfogták, több bűntársával együtt, s bár a halálos ítélet kimondatott, az ünnep nagy úr, Pilátusnál is nagyobb. Legutolsó pillanatig könyörögni fogunk, torokszakadtan, összeszorított ököllel, habzóan követelni fogjuk a felmentést a Gabbata lépcsőin. Irgalom a bűnösnek!

Íme, az ember! Mennyire elszántan tud irgalmat kérni bűntársa számára!

Íme, Pilátus! Mennyire elszántan akarja Barabbás halálát, hiszen sebet ejtett a Pax Romana törvény vasfogával védett törékeny testén. Szemmel láthatóan vonakodik ebben a Jézus-ügyben a Főtanácsnak kedvében járni. Egyébként sem erről volt híres, hogy a főpapokat kiszolgálja. Sürög-forog, taktikázik, megalapozni szeretné Jézus felmentését, hiszen kiderült számára az igazság. Legalábbis a sokoldalú igazság egyik kellemetlen szelete. Átverték a zsidók. Szó sincs itt felségárulásról. Kifinomult kölcsönös átverések kovásza újabb történetet duzzaszt. A Jézus-ügynek nemcsak teljes, hanem végső megoldását várták Pilátustól.

De lám még Galilea ura is kopott bíborpalástba öltözteti Jézust, ami diplomáciai nyelven annyit tesz, mint politikailag veszélytelen, ártalmatlan, nevetséges, hamis lázadó. Akivel ezt meg lehet tenni, az nem népvezér. Nyomába sem ér Barabbásnak. Igaz, őt elfogatása óta nem láttuk. Vajon mi lett duzzadó erejével, rómaiakra vicsorgó ragyogásával?

Jézus, a názáreti, népszerű, elfogatásának körülményei ezt sejtetik. A tömeg az ő oldalán áll majd. Kiáltani fogják nevét, követelni fogják az ártatlan vér szabadon folyását. Micsoda mentő ötlet! Amnesztiára bocsátom, és megszabadulok a jogi dilemmától, meglesz az én akaratom. A Barabbás-ügy végső megoldása Jézus lesz! Egészen kiváló az események ilyen finomhangolása.

Íme, az Ember! Akit most Pilátus is egy sorba emel a bűnösökkel. Egyvonalban áll az Ember a halálraítéltekkel.

Kit akartok, hogy szabadon bocsássak? A názáreti Jézust vagy Jézus Barabbást?

Íme, a nép előtt két messiás. Hogyan válasszon jól? Bölcsen? Ki az, aki által lenne esély a szabadulásra? Az Új Exodusra? Aki élünkre áll, vizet fakaszt a sziklából, kivezet a halálzónából? Nagyon gyorsan kell mérlegelni, egy nevet kiáltani. Csakis egy név által van szabadulásunk! Nem így mondták a próféták?

Kit akartok, hogy szabadon bocsássak?

Barabbás! Barabbás! Barabbás! Hiszen ő az, aki bizonyította, hogy van bátorsága rómait gyilkolni, a nyakunkat horzsoló igából lefaragni. Barabbás egykori ragyogása vakká és lármázóvá teszi őket.

A szenvedéstől eltorzított Jézust? Vedd el tőle ezt a pohárt, de ne az én akaratom legyen...

Kit akartok, hogy szabadon bocsássak?
Barabbás! Barabbás! Barabbás!
Jézus?
Vedd el tőle ezt a pohárt, de ne az én akaratom legyen...

Kit akartok, hogy szabadon bocsássak?
Barabbás! Barabbás! Barabbás!
Jézus?
Vedd el tőle ezt a pohárt, de ne az én akaratom legyen... Atyám, íme a Fiad! Ti azért így imádkozzatok, hogyan is tanítottad? Ha lehetséges, vedd el tőle ezt a keserű pohárt, amnesztiát kérek, oldozd el a kopott bíborpalásttól, engedd, hogy bekötözhessük sebeit, lecsutakoljuk róla a ragacsos rontáselhárító köpéseket, töviseket; engedd, hogy szabad lehessen, a miénk lehessen, visszatérjen hozzánk, ápolhassuk drága keneteinkkel, táplálhassuk kedvenc ételeivel, nevessünk jókat együtt, áldást játszódjon gyerekeinkkel, engedd vissza a hegyre, a csónakba, a szószékre, hogy tanítson, gyógyítson, ámulatba ejtsen mindhalálig... De ne úgy legyen ahogy én foggal körömmel, jajveszékelve akarom, ugye így tanítottad? Ne úgy legyen, hanem mindig Uram, most is, legyen meg a te akaratod. Emlékeztess lankadatlan szeretetedre. Atyám, a Fiad! Barabbás!

Jól van, Barabbás a tietek. Visszakapjátok őt, mostantól szabad ember, megtörtént a csere, hazavihetitek, kötözhetitek messiás-sebeit, tiszta ruhába öltöztethetitek, a vánkosra fektethetitek, hízott borjút vághattok, ünnepi asztalt készíthettek, hogy újra szárba szökjön az erő, visszakapja a ragyogást, van jócskán mit faragni a római igán.

Mit tegyek Jézussal?

Feszítsd meg! Feszítsd meg! Vidd ki Jeruzsálemből a vétket, engedd a pusztába a bűnbakot. Hasadjon ki a szövetségből. Eltörölni őt a föld színéről, nemcsak megölni. Kitörölni szánkból a nevét, elfeledetté tenni, meg nem történtté tenni. Fordított inkarnáció. Dekarnáció. Szögbe verni, cselekvésképtelenné tenni. Megvalósul a teljes és végső megoldása a Barabbás-ügynek. Az ő vére rajtunk és gyermekeinken.

Oldozd el! Engedd el! Engedd vissza hozzánk! Szállj le a keresztről!

Mindazonáltal ne úgy legyen ahogy én akarom. Ugye, így tanultuk Tőled?

Bírja-e még a szentföld a duzzadó, egymásba tekeredő, az Embert a fához rögzítő imádságok és káromlások szorítását?

Jézust keresztrefeszítik Barabbás bűntársaival. Új, idegen tanítványok halálhörgései magasodnak jobb és bal felől. A csillagok pora elkenődik a vérrel, idegen megszállás alá került már rég a test, halálbacsavarodik az Út, Igazság és Élet. Senki nem veheti el tőlem, én magamtól adom oda. Senki nem veheti el tőlem a bizalmamat irántad Atyám. A te kezedbe teszem le. Elvégeztetett. Erők és hatalmak küzdelme feszítik belülről az időt és teret. Mennyei seregek amnesztia-követelése a harmadik ég Gabbatáján mindhiába. A beteljesedésből, a végkifejletből egyelőre keveset lát az ember. Csak éppen annyit, hogy elmerengjen. Széthasad a kárpit, a nap most hosszan pislant egyet, az ünnepi porfelhő igen zavarja a látásunkat. Friss víz kellene, arcot kellene mosni, szemet kellene öblögetni. És valahogyan feltámadni.

Jézus, világ megváltója,
Üdvösségem megadója,
Megfeszített Isten Fia,
Bűnömnek fán függő díja:
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.