Az első imádság, amire Áron fiamat megtanítottam, az az „Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem…” kezdetű estéli imádság volt. Ekkor még az imádkozás abból állt, hogy összetettük a kezünket, megpróbáltunk nem mozogni, és mivel Áron ekkor még csak rövid mondatokat tudott mondani, én mondtam tagoltan a mondatokat. Azután nem sokkal bevezettük a Miatyánk imádkozását is hasonló módon. Kezdtük az esteli imával és folytattuk az Úr imádságával. Vagyis folytattuk volna.

Prófétai imádság:
Atya, Fiú, Szentlélek Isten! Köszönjük neked, hogy újra a te napod lehet, ismét téged imádni, megszólítani és dicsőíteni vonulhat fel eléd a nép, szolgáidnak tanuló fiatalok közössége, akik a te nevedet akarják tanulni, hirdetni és magasztalni! Ezekért állunk hát meghajtott fővel, de lelki szemeinkkel a mennyekbe tekintve.

Nem tudom, van-e itt valaki közöttünk a világi sajtótól? Ha van, akkor diktálom a szalagcímet és az összefoglalót. Isten gyűlöli Ézsaut. Kató Szabolcs Ferencz teológiai tanár az ERLÉSZ szovátai találkozóján prédikációját arra építette, hogy Isten haragjában nem engedi meg az edomitáknak az újrakezdést. Ezek szerint Jhwh, Izráel Istene, egy keresztény-konzervatív Isten, idegengyűlölő, rasszista és xenofób, kijelentései pedig összeegyeztethetetlenek az emberiség 21. századi értékeivel.

Majd’ két hete az akadémiai istentiszteletek alkalmával e textus alapján hangzott el az igehirdetés. De ne aggódjon senki, nem azt a prédikációt fogom még egyszer elmondani, hanem a készülés alkalmával ki kellett hagynom egy értékes kérdéskört, amit a mai napon szeretnék elétek hozni. Úgyhogy a mai reggelünkön összeszedegetjük azokat az igeforgácsokat, amelyeket akkor és ott a műhelyben hagytam, hogy annak lelkes tüzénél megfőzzük a reggeli kávénkat, és egy üzenettel gazdagodva folytassuk a munkát.

Prófétai imádság:
Atya, Fiú, Szentlélek Istenünk! Te, ki fénnyel árasztod el a világot, aki ragyogsz égen és földön, imádunk téged, és hódolattal borulunk lábaidhoz. Nagyságodat szólja Észak és Dél, hírül adja jöttödet a Napkelet a Napnyugatnak! És most mi is megállunk, hogy csodáljunk téged.

Prófétai imádság:

A korinthusi levelek számos témája mögött Pál apostol vitája áll a gyülekezet egyéb tanítóival, akiket mi tévtanítóknak szoktunk nevezni. Ez utóbbiak azzal vádolják Pált, hogy ő test szerint jár (2Kor 10,2), azaz nem lélek szerint, és gyengeségei alkalmatlanná teszik őt az apostoli szolgálatra. E témakör néhány részletét már megnéztünk az előző fejezet záróversei kapcsán. A mai reggelen a lélek adományainak és Pál testébe adatott tövis kérdése kerül elénk, hogy abból a mai üzenetet nyerjük.

1Sám 3,1-10
Ószövetség órán sokszor elhangzik, hogy a különféle szövegek számos az eredeti nyelvhez köthető jelenséget, szójátékot, allúziót és más ehhez hasonlót tartalmaznak. Egy-egy érdekesebb jelenségre fel szoktam hívni a figyelmet, és azt is számtalanszor hangoztattam már, hogy a jól ismerős történeteknek, üzeneteknek épp ezek felől lehet egy-egy új hangsúlyt, szempontot kölcsönözni. A mai reggelünkön mindezt Sámuel nevéhez kapcsolódóan fogjuk megnézni. Mindenekelőtt azonban egy kicsit az alaphelyzetet kell szemügyre vennünk.

Prófétai imádság