Az első imádság, amire Áron fiamat megtanítottam, az az „Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem…” kezdetű estéli imádság volt. Ekkor még az imádkozás abból állt, hogy összetettük a kezünket, megpróbáltunk nem mozogni, és mivel Áron ekkor még csak rövid mondatokat tudott mondani, én mondtam tagoltan a mondatokat. Azután nem sokkal bevezettük a Miatyánk imádkozását is hasonló módon. Kezdtük az esteli imával és folytattuk az Úr imádságával. Vagyis folytattuk volna.

Ágendásbeszédet mondani reformáció emlékünnepén a legkönnyebb. Miért? Mert az úrvacsoratanban különböznek leginkább a történelmi egyházak. Vitás kérdés, hogyan van jelen Jézus az úrvacsorában? Ahány felekezet, annyi nézet, és azt látjuk, hogy mindenki megpróbálja a teológiai kijelentéseket a materiális világban is lekövetni. Pl. hogyan lesz fizikailag Jézus testévé az anyagi szempontból nyilvánvalóan továbbra is kenyér és bor. Ilyesmivel könnyű megtölteni az ágendásbeszéd 6-7 percét.

Prófétai imádság:
Ábrahám, Izsák és Jákób Istene! Hozzád vonulunk fel, a nép, amely Ábrahám magvából való, amelyet Fiad váltott meg, és amelyet a Szentlélek által formáltál egyházzá! Íme, itt vagyunk az ígéret és az áldás örökösei, hogy áldjunk és magasztaljunk téged, dicsérjük nagyságod, féljük szentséges neved! Köszönjünk, hogy magadhoz fogadsz most bennünket, és megállhatunk szent házadban.

Prófétai imádság:

Mennyei Édesatyánk Megváltó Jézus Krisztus által a Szentlélek egyességében. Íme, felgyűlt eléd templomos néped, a te nemzetséged Uram, akit névről és az anyaméh előttről ismersz. Eléd gyűlűnk, hogy hálát adjunk neked, hogy eléd hozzuk életünket, és hogy igazgasd jelenünket és jövendőnket. Imádunk Atyánk ezért a lehetőségért, hogy te mindig hazavársz minket, igéd kosara előkészítve, a kegyelem asztala megterítve, és az üdvösség munkája készen öröktől fogva, mert nálad van kezdőpontja és végcélja a mindenségnek és benne nekünk, kis porszemeknek.

Prófétai ima:
Atya, Fiú, Szentlélek Istenünk! Hálával állunk meg előtted. Te vagy a teremtő szó, a megváltó tett és a megszentelő eszme, minden, ami érték és jó, és amiért élni és küzdeni érdemes. Köszönjük, hogy eléd jöhetünk, hogy hajlékod sziklahasadékában, ha csak úgy a fonákjából is, de megláthatjuk dicsőségedet. Király vagy, mi szolgáid, hálával adózunk neked. Mennyei tróntermed angyaloktól hangos, mégis a mi imánk is füledbe veszed.

Talán sokan ismeritek Andersennek azt a meséjét, amely „A császár új ruhája” címet viseli. A mese szerint volt réges-régen egy császár, aki nem törődött semmi egyébbel, csak a pompásabbnál pompásabb ruhákkal. Hiúságának hódolva újabbnál újabb öltözékeket csináltatott, és azokban tetszelgett magának. Történt azután, hogy két csaló takács jött fel az udvarba, akik azt állították, hogy olyan kelmét tudnak szőni, amely mindamellett, hogy páratlanul szép és díszes, egy olyan tulajdonsággal is rendelkezik, hogy a tisztségére méltatlan vagy ostoba emberek számára láthatatlan.